Buck Nelson - A farmer és a földönkívüliek

Ezt a cikket én írtam Buck Nelsonról az Ufómagazin 2016. áprilisi számába. Ez nem más mint egy rövidke összefoglalója Nelson történetének. Gyanítom, hogy soha nem írt róla senki egy cikket sem az újságba.

Buck Nelson

A farmer és a földönkívüliek

Egy furcsa beszámoló az ufó jelenség hőskorszakából

Az 1950-es években több ember is állította magáról, hogy földönkívüliekkel találkozott. Sok féle kontakta – akkoriban így hívták őket – vált híressé; míg egyesek komolyabb, mások nevetséges történetekkel álltak elő. Buck Nelsont általában az utóbbiba sorolták, bár története tartalmaz olyan elemeket, amik akár igazzá is tehetik beszámolóját.

Nelson 1895. április 9-én született Denverben és gyermekkorától kezdődően az Egyesült Államok különböző farmjain tengette az idejét, majd a későbbiekben az egyik legügyesebb dolgozó lett. Végül Missouri államban, az Ozark hegység közelében vásárolt magának egy kisebb földterületet és itt is élte le az életét. Az ötvenes években már nyugdíjas volt és többféle betegségben is szenvedett, ám ekkor hihetetlen dolog történt vele. 1954. július 30-án csendesen üldögélt farmjának házában a rádiót hallgatva, amikor az sistergésbe és zúgásba ment át. Pontosan ekkor az udvarról is hallotta, hogy a kutyája örült ugatásba kezdett.  Ekkor kiment a házból és teljesen megdöbbent, ugyanis egy repülő csészealj lebegett a háza fölött. A tárgy hirtelen a fák felé vette az irányt és Buck beszaladt a fényképezőgépéért, hogy megörökítse a látványt. Mire visszatért a csészealj már a felhők között cikázott és különböző manővereket tett meg. Háromszor is kattintott a fényképezőgépével, ám csak egy fotón látszott a furcsa szerkezet, ráadásul egy másikkal együtt! Buck a gép keresőjében több tárgyat látott, de szabad szemmel csak egyet észlelt. A későbbiekben ez a kép több ufós lapban is megjelent, elküldték az Amerikai Légierőnek is, ám a legtöbben kétségbe vonták hitelességét.  A farmer úgy gondolta, hogy megpróbál jelezni a csészealjnak a nála lévő zseblámpával, mire az közelebb jött hozzá. Ekkor egy erős fénysugár tört elő a tárgy aljából és felemelte Buckot a levegőbe, majd visszatette a talajra. Így számolt be róla: „A fény meleg volt. Lumbágótól és ideggyulladástól szenvedtem és féltem mozogni, de jött az újabb meglepetés. A szerkezeteket néztem, amíg el nem tűntek, és amikor felkeltem, csodálkoztam, ugyanis a fájdalom eltűnt. Soha többé jött vissza újra.”

Pár hónappal később ismét megjelent a farm fölött három korong. Buck hangokat kezdett el hallani a fejében, amit ő csak „bemondónak” hívott, ám egyértelműen a telepátiáról van szó. Az idegenek felszólították, hogy ha barátsággal közelít feléjük, akkor leszállnak a földjére. A farmer jelezte, hogy nem akarja bántani őket és bármikor landolhatnak, ugyanis a legközelebbi lakott település több kilométerre van a házától. Az idegenek egy egyszerű lilás-kék színű overállt viseltek, úgy néztek ki, mint az emberek, de magasak voltak és erős csontozatúak. Egyszer még a házában is bent jártak és különböző dolgokról beszéltek a férfival: elmondták, hogy a Hold és a Vénusz kolonizálva van, ugyanis a felszín alatti mesterségesen kialakított üregekben, valamint „buborékházakban” élnek. A bolygók közötti távolságokat a mágneses erővonalak mentén teszik meg, ami energiát és meghajtást ad a hajónak. Buck elmondja, hogy a későbbiekben különböző égitestekre is elviszik a földönkívüliek és neki is fel kellett vennie egy űrruhát, amit az előbb említettünk. Utazása során megemlít egy vénuszi 12 parancsolatból álló törvényt, ami nagyon hasonlít a bibliai Tízparancsolathoz, valamint állítása szerint egy marsi kutyával, Boval is találkozott, aminek a szőrdarabkáit borítékokban adta el. A kutatóknak itt a történet már teljesen hiteltelenné válik – jegyezzük meg, nem ok nélkül. Buck Nelson az elsők között volt, aki egyfajta korabeli ufó konferenciát, az évenként megrendezett Űrhajós Egyezményt rendezte meg a farmján. Hála neki a környék idegenforgalma fellendült és megjelentette brosúráját, az „Utazásom a Holdra, a Marsra és a Vénuszra” címmel. Mai szemmel nézve a sztori teljesen abszurdnak hangzik, ám jó pár elem szerepel a modern, hiteles beszámolókban is, gondoljunk csak a Hold anomáliákra; a hajóból jövő fénysugárra, valamint a gyógyító idegenekre – ami az ő korszakában még teljesen ismeretlen volt. A jó öreg Buck talán tényleg átélt valamit, ám azt saját hasznára jelentősen eltúlozta. Végül kisebb népszerűséget szerzett magának, mígnem 1982-ben elhunyt.

Miskolci László