Buck Nelson |
A
farmer és a földönkívüliek
Egy furcsa
beszámoló az ufó jelenség hőskorszakából
Az 1950-es években több ember is
állította magáról, hogy földönkívüliekkel találkozott. Sok féle kontakta – akkoriban
így hívták őket – vált híressé; míg egyesek komolyabb, mások nevetséges
történetekkel álltak elő. Buck Nelsont általában az utóbbiba sorolták, bár
története tartalmaz olyan elemeket, amik akár igazzá is tehetik beszámolóját.
Nelson 1895. április 9-én született Denverben és
gyermekkorától kezdődően az Egyesült Államok különböző farmjain tengette az idejét,
majd a későbbiekben az egyik legügyesebb dolgozó lett. Végül Missouri államban,
az Ozark hegység közelében vásárolt magának egy kisebb földterületet és itt is
élte le az életét. Az ötvenes években már nyugdíjas volt és többféle
betegségben is szenvedett, ám ekkor hihetetlen dolog történt vele. 1954. július
30-án csendesen üldögélt farmjának házában a rádiót hallgatva, amikor az sistergésbe
és zúgásba ment át. Pontosan ekkor az udvarról is hallotta, hogy a kutyája örült
ugatásba kezdett. Ekkor kiment a házból
és teljesen megdöbbent, ugyanis egy repülő csészealj lebegett a háza fölött. A
tárgy hirtelen a fák felé vette az irányt és Buck beszaladt a fényképezőgépéért,
hogy megörökítse a látványt. Mire visszatért a csészealj már a felhők között
cikázott és különböző manővereket tett meg. Háromszor is kattintott a
fényképezőgépével, ám csak egy fotón látszott a furcsa szerkezet, ráadásul egy
másikkal együtt! Buck a gép keresőjében több tárgyat látott, de szabad szemmel
csak egyet észlelt. A későbbiekben ez a kép több ufós lapban is megjelent, elküldték
az Amerikai Légierőnek is, ám a legtöbben kétségbe vonták hitelességét. A farmer úgy gondolta, hogy megpróbál jelezni
a csészealjnak a nála lévő zseblámpával, mire az közelebb jött hozzá. Ekkor egy
erős fénysugár tört elő a tárgy aljából és felemelte Buckot a levegőbe, majd
visszatette a talajra. Így számolt be róla: „A fény meleg volt. Lumbágótól és ideggyulladástól szenvedtem és féltem
mozogni, de jött az újabb meglepetés. A szerkezeteket néztem, amíg el nem
tűntek, és amikor felkeltem, csodálkoztam, ugyanis a fájdalom eltűnt. Soha
többé jött vissza újra.”
Pár hónappal később ismét megjelent a farm fölött három
korong. Buck hangokat kezdett el hallani a fejében, amit ő csak „bemondónak”
hívott, ám egyértelműen a telepátiáról van szó. Az idegenek felszólították,
hogy ha barátsággal közelít feléjük, akkor leszállnak a földjére. A farmer jelezte,
hogy nem akarja bántani őket és bármikor landolhatnak, ugyanis a legközelebbi
lakott település több kilométerre van a házától. Az idegenek egy egyszerű
lilás-kék színű overállt viseltek, úgy néztek ki, mint az emberek, de magasak
voltak és erős csontozatúak. Egyszer még a házában is bent jártak és különböző
dolgokról beszéltek a férfival: elmondták, hogy a Hold és a Vénusz kolonizálva
van, ugyanis a felszín alatti mesterségesen kialakított üregekben, valamint
„buborékházakban” élnek. A bolygók közötti távolságokat a mágneses erővonalak
mentén teszik meg, ami energiát és meghajtást ad a hajónak. Buck elmondja, hogy
a későbbiekben különböző égitestekre is elviszik a földönkívüliek és neki is
fel kellett vennie egy űrruhát, amit az előbb említettünk. Utazása során
megemlít egy vénuszi 12 parancsolatból álló törvényt, ami nagyon hasonlít a
bibliai Tízparancsolathoz, valamint állítása szerint egy marsi kutyával, Boval
is találkozott, aminek a szőrdarabkáit borítékokban adta el. A kutatóknak itt a
történet már teljesen hiteltelenné válik – jegyezzük meg, nem ok nélkül. Buck
Nelson az elsők között volt, aki egyfajta korabeli ufó konferenciát, az
évenként megrendezett Űrhajós Egyezményt rendezte meg a farmján. Hála neki a
környék idegenforgalma fellendült és megjelentette brosúráját, az „Utazásom a
Holdra, a Marsra és a Vénuszra” címmel. Mai szemmel nézve a sztori teljesen
abszurdnak hangzik, ám jó pár elem szerepel a modern, hiteles beszámolókban is,
gondoljunk csak a Hold anomáliákra; a hajóból jövő fénysugárra, valamint a
gyógyító idegenekre – ami az ő korszakában még teljesen ismeretlen volt. A jó
öreg Buck talán tényleg átélt valamit, ám azt saját hasznára jelentősen eltúlozta.
Végül kisebb népszerűséget szerzett magának, mígnem 1982-ben elhunyt.
Miskolci László
Ugyan nem olvastam végig,de figyelembe kellene venni a régi farmerek elbeszéléseit,mert ők tudnak-tudtak olyan dolgokat,amikkel a mai tudományosság alig tud mit kezdeni.
VálaszTörlés