Ez a bejegyzés nem más, mint Reinhold O. Schmidt történetének
ismertetése. Könyveiben természetesen részletesebben megismerkedhetünk
az élményeivel - ez csak egy összefoglaló.
Reinhold O. Schmidt |
Kearney az
Egyesült Államok közepén, Nebraska államban helyezkedhetik el, fél úton
Boston és San Francisco között. Itt találkozott először a
földönkívüliekkel Reinhold O. Schmidt német származású amerikai
terményfelvásárló. 1957. november 5-én munka után kiment a búzaföldre
szemlét tartani, majd a visszaúton egy különös fényt vett észre a
távolban. Elhatározta, megnézi, hogy mi okozza a titokzatos fényt, de
ahogy közeledett, gépkocsijának motorja hirtelen leállt és ezért gyalog
kellett tovább mennie. Ahogy közeledett, már kirajzolódott előtte egy
nagy, ezüstös színű, a földön álló objektum, amelynek felülete olyan
volt, mint a polírozott fémé. Mialatt nézelődött, egy fénysugár tört elő
a különös tárgyból és mozdulatlanná bénította a döbbent férfit. Az
UFO-ból ekkor két ember jött elő és felvitték őt a hajó fedélzetére,
ahol négy férfit és két nőt látott, mindannyian magasak voltak,
napbarnítottak és utai ruhát viseltek. A férfiak közül hárman egy
műszerfal előtt dolgoztak, míg a negyedik férfi felé fordult és németül
közölte vele, hogy az elkövetkezendő napokban két műhold fog csődöt
mondani, és csak a harmadik fog majd sikeresen pályára állni, de az is
csak kevés információt fog visszaküldeni. A jóslat később be is vált. -
Minden jót, még majd látjuk egymást. - így búcsúzott el az űrhajó
kapitánya Schmidtől. Amikor elhagyta az objektumot, bezáródott mögötte
az ajtó és a tárgy felemelkedett, majd nagy sebességgel eltűnt az égen.
A szaturnuszi hajó rajza |
Azokban
a napokban számos ufó észlelést jelentettek a környéken és másnap is
tele voltak az újságok a repülő csészealjak feltűnéséről szóló hírekkel.
Schmidt korábban soha sem hitt az UFO-kban, de ez a találkozás nagy
hatással volt rá, bár először azt hitte, hogy orosz titkos fegyverrel
van dolga, amelyet német tudósok vezetnek. Pár nappal később a helyi
tévében egy rendőrségi felhívás hangzott el, amelyben az akkori
megmagyarázhatatlan esetek tanúit keresték. Schmidt kötelességének
érezte, hogy jelentse az esetet. A helyi rendőrfőnök viszont nem hitte
el a történetét és ezért egy éjszakára a fogdában tartotta, majd másnap
ideggyógyintézetbe küldték, hogy vizsgálják ki az idegállapotát. Innen
három nap elteltével kiengedték, mert semmilyen idegi vagy pszichikai
rendellenességet nem tudtak kimutatni nála. Ismerőseiből, barátaiból és
munkatársaiból álló környezete elfogadta beszámolóját és rejtélyes
találkozásának hamar híre ment a környéken. Három hónapon keresztül
érdeklődő telefonhívások százait kapta. 1958. február 5-én újra
találkozott a látogatókkal.
Ekkor az országúton hajtott és megint
leállt az autója. Az út melletti réten leszállt a különös jármű,
amelynek utasai elmondták, hogy egy másik bolygóról jöttek. Mint később
megtudta, ez a másik bolygó a Szaturnusz volt. A hajójuk hajtóanyagát a
Napból és a Földön szerzett ásványokból nyerik. Az agya által
kibocsátott impulzusokon keresztül találták meg másodszor és
természetesen bármikor képesek lennének újra megtalálni. A rövid
kontaktust követően a tárgy a már ismert módon felemelkedett és elhagyta
a helyszínt. Schmidt elhatározta, hogy előadást fog tartani a
találkozásairól. Első előadásának estéjén, 1958. március 5-én az ufók
ötven perces demonstrációt tartottak a nyugati égbolton. Ezt több száz
szemtanú látta.
1958. júniusában látogatói ismét megjelentek.
Megkérdezték Schmidtet, hogy akar-e augusztusban az Északi-sarkra
repülni velük? Schmidt elvolt ragadtatva, de megkérdezte, hogy miért
pont oda? - Nevelési okból - jött a válasz és az utazásra sor is került
az említett hónap 14-én. A férfinak megmutatták, hogy a szovjet
tengeralattjárók a tengerfenéken méréseket végeznek, mivel ott akarnak
atomrakéta bázisokat telepíteni. Felvilágosították Schmidtet, hogy ez
rendkívüli mértékben növeli a háború veszélyét és azt is elmondták, hogy
bár egyik nagyhatalom mellett sem elkötelezettek, semmiképpen sem
engednék meg egy atomháború kitörését. Mindent megtennének ennek
elkerülése végett, és megakadályoznák, hogy tönkretegyük bolygónkat.
Megemlítették a sugárzást is. Schmidt űrhajós barátai azt is elmondták,
hogy van egy találmányuk, amellyel meglehetne tisztítani az atmoszférát
az atombomba robbantásból származó káros sugárzástól. Különböző műszerek
segítségével megmutatták, mit idézne elő egy esetleges katasztrófa.
Figyelmeztettek továbbá, hogy az atomkísérletek következtében káosz
léphet fel az éghajlatban, sőt még bolygónk mágneses pólusai is
kitérhetnek jelenlegi helyzetükből.
Schmidtnek demonstrálták,
hogy ők nincsenek veszélyben. Hajójuk könnyedén képes 60/000 km/óra
sebességre és biztosították afelől is, hogy ez korántsem a végsebesség. A
szaturnusziak azt is elmondták, hogy energiagondjaikat nem
atomenergiával, hanem szabad energia felhasználásával oldják meg.
Fél
évvel később 1960. január 24-én újabb találkozásra került sor. Ekkor
Schmidtet egy anyahajóra vitték, amelynek fedélzetén több kisebb UFO is
volt. Ekkor vette észre, hogy a szaturnusziak telepatikus úton
kommunikálnak egymással. Mutattak neki egy csarnokot, amelyben elfogott
orosz és amerikai hadászati rakéták voltak. Filmen ismét bemutatták
neki, hogy az atomrobbantások milyen veszélyt és utóhatást rejtenek.
Nagyon bántotta őket, hogy Földünknek már annyi mindent kellett
elviselnie. Ezután képeket mutattak neki, hogy milyen paradicsomi
állapot uralkodhatna bolygónkon környezetszennyezés nélkül, ha minden
szerkezet szabad energia felhasználásával működne, akkor rend és béke
uralkodna a bolygón.
1960. február 9-én következő útjuk
Egyiptomba vitt. Látogatói itt elmagyarázták neki, hogy a piramis
felépítése 54 tonnás kövekből úgy volt lehetséges, hogy a felszínen
felfüggesztették a gravitációs erőt. Ezt követően egy háromszög alakú
földalatti kamrába vezették a piramis alatt, ahol egy kisebb űrhajó volt
és bizonyítékok Krisztus földi létére. Megjósolták, hogy 1998-ban,
amikor egy új korszak kezdődik az emberek életében, fel fogják fedezni
ezt a titkos piramis kamrát és az emberiség először fog bizonyítékot
kapni Krisztus létéről és arról, hogy valójában honnan is származik.
Az űrhajó lerajzolva |
Egyiptomból
a visszaút a Szovjetunión keresztül vezetett. Az űrbéli barátok
mutattak Schmidtnek egy területet, ahol atombaleset történt. Ezen a
területen mintha egy hatalmas kéz radírozta volna le az élet minden
formáját a felszínről. Az idegenek itt újra elmondták, hogy nem lehet
megengedni egy esetleges atomháborút, mert minden élet ugyanígy
kipusztulna és az utóhatás még a szomszédos bolygókra is veszélyes
lenne.
- Bár igaz - mondták az idegenek - hogy a Kozmikus
Törvények nekik is előírják, hogy nem avatkozhatnak be más világok
fejlődésébe, de ez egy kivétel lenne, mert egy földi atomháború az egész
Naprendszer stabilitását veszélyeztetné. Schmidt beszámolója az 1960-as
évekbeli szovjet atombalesetről ma már tény, de erről csak 1979-ben
szerezhetett tudomást a közvélemény, amikor a Hofmann és Campe kiadó
gondozásában megjelent egy szenzációs könyv:" Tudósítás és elemzés az
eddig titkos szovjet atomkatasztrófákról". A könyvet Zhores Medjegyev
írta, akit 1973-ban utasítottak ki Oroszországból. Medjegyev azt írta,
hogy 1958-ban a délnyugat-szibériai Kyschtym térségében történt egy
atomkatasztrófa. Meggondolatlanul földbe fúrt lyukakba tüntettek még el
aktív atomhulladékokat, amely a hóolvadás következtében talajba
szivárgott, a vizet gőzzé alakította és vulkánkitöréshez hasonlatos
gőzrobbanással a felszínre került a sugárzó anyag egy része is, amely
katasztrofális hatással volt az élővilágra és a környezetre.
A szibériai atombaleset hivatalos elismerésére orosz részről csak 1988-ban, a glasznosztynak köszönhetően került sor. Az UFO-kutatók szerint viszont a Schmidt által látott, óriási hőtől megolvadt terület azonos az említett atombaleset helyszínével és így 1960-ban Schmidt volt az első amerikai, aki tudomást szerezhetett az orosz balesetről. Már pedig ez csak akkor lehetséges, ha a férfi állítása is igaz a földönkívüli - a Szaturnuszról jött - látogatóiról.
Érdekes. Főleg, hogy:
VálaszTörlés- miért pont a Szaturnusz?
Az egy gázbolygó. Legalábbis a mi szemszögünkből, de ez nem jelenti azt, hogy más dimenziókban nem lehet ott élet.
Van esetleg a szaturnusziakkal kapcsolatos további kontakt is, ami ismeretes?
Elképzelhető az is, hogy a Szaturnusz, csak egy félreértelmezett dolog, vagy egyszerűen nem akarták megmondani az igazságot, ami lehet az is, hogy itt a Földön élnek (föld alatt, vagy másik dimenzióban). Erre adhat magyarázati okot az is, hogy a szabadenergiájukhoz használt ásványt itt bányásszák - elmondásuk szerint.
- miért pont németül beszéltek Reinholdhoz, s ez az összes kontaktusban így volt?
Gondolati közvetítéssel a saját anyanyelvén is megérthette volna a közlendőt.
Ha nagyon szkeptikus akarnék lenni, akkor azt mondanám az első kérdésre a válasz az, hogy még nem tudták teljesen, hogy a Szaturnuszon lehet-e élet vagy sem. Tehát Schmidt oda tette a képzeletbeli idegenjeit.
TörlésViszont talán tényleg más dimenzióról van szó, innentől kezdve az nem számít, hogy a mi fizikai síkunkon gázbolygóról van szó.
George Adamski állítólag szintén járt ott - ez fent van az oldalon is. Többen is kikezdték, hogy asztrális utazásról lehetett szó, nem pedig fizikairól. Más kontakt hirtelen nem jut eszembe.
De lehet hazudtak neki az idegenek/földi emberek az otthonukat illetően. Az űrhajó nagyon földiesen van berendezve, talán (német?) titkos gép volt és félrevezették Schmidtet? Bár akkor is érthetetlen, hogy ilyen járművet miért nem mutattak be azóta sem?
Elég kacifántos a dolog, de érdekes.
Sok korábbi űrhajós találkozásnál is furcsáltam, hogy az adott korszak földi technikai jellemzői találhatóak meg a járművekben. Ez akkoriban lehet, hogy nem tűnt fel senkinek, de mai szemmel nagyon kamunak tűnnek az ilyen állítólagos találkozások. Konkrét példát nem tudok írni jelenleg, mert a könyveimhez nem férek hozzá per.pill.
TörlésDe azért azt kiemelném, hogy egy 50-es évekbeli járműben nagy karokkal, villogó lámpákkal felszerelt irányítópultton lehetett vezérelni a járművet... :-D