Trevor James - Földönkívüliek: Barátok és ellenségek (1956)

Szerző: Trevor James 

Cím: SPACEMAN: Friends and Foes*

Kiadási év: 1956

* A "Spaceman" vagy "Spacebrother", mint "Űrember" vagy "Űrtestvér" gyakori kifejezés volt az 1950-es és 1960-as években a repülő csészealjakkal kapcsolatban, mert a barátságos fajok nagyban hasonlítottak - sőt, szinte azonos kinézetűek voltak - az emberekhez. Akkoriban a "földönkívüli" szót inkább a hagyományosabb ufológia és a tudományos világ használta, míg ezeket pedig a kontakta-és ezoterikus irodalom, mint ahogy ez az írás is. A blogbejegyzés címében azonban jobbnak láttam a földönkívülit használni, mert sokaknak az "Űrember" már nem sokat mond és furcsának is tűnhet.

Attól kezdve, hogy képes voltam értelmes gondolkodásra, mindig is teljesen alaptalannak tartottam a csillagászok és más tudósok azon állításait, hogy az élet más bolygókon lehetetlen. A Keresztény Tudomány vallásán nevelkedve inkább Mennyei Atyámnak tulajdonítottam azt a képességet, hogy más világokon olyan teremtéseket és teremtményeket hoz létre, amelyek mérhetetlenül magasabb rendűek azoknál, akiknek mocskos tevékenységei ezt a bolygót olyan hellyé változtatták, ahol most mindenki attól félve járkál, hogy egy perverz tudomány új motorjai a feledés homályába égetik.

A repülő csészealjak iránti érdeklődésemet a témáról szóló jól ismert könyvek olvasása keltette fel, amelyek teljesen lenyűgöztek. Olvastam Keyhoe-t, Wilkins-t, Cramp-et, Jessup-ot és még egy tucat másikat, akik mind különböző nézőpontból és különböző következtetésekkel írtak a repülő csészealjak eredetéről, céljairól és természetéről. Az eredmény számomra, mint mindenki más számára, aki olvasta ezeket a könyveket, egy zavaros lelkiállapot volt, hogy pontosan mi is folyik itt; barátságosak vagy ellenségesek? Ha igen, mennyire barátságosak és mennyire ellenségesek?

Sokéves világutazóként, aki több mint öt éven át tengerjáró rádiótisztként szolgált, az utazásaim során meglátogatott helyeken egy különös tényt figyeltem meg, ami arra késztetett, hogy a repülő csészealjakkal való kommunikációra gondoljak. Minden országban az életszínvonal és az anyagi civilizáció kulcsfontosságú volt a kommunikáció szempontjából.

Kelet és a Közel-Kelet egyes részein, ha telefonálni akartunk, nagyon nehéz volt megtalálni a telefont. Ha már megtaláltál egyet, és száz mérföldön keresztül akartál kommunikálni, egy-két napot várhattál a kapcsolatra. A világnak ezen a részén kevés a távíróhivatal, és a rádiókommunikáció is hasonlóan ritka.

Afrika azon részein, ahol a bongódob vagy az emberi futó még mindig eszközként szolgál, a kommunikáció tekintetében a mélypontra jutunk. Ezeken a helyeken az anyagi civilizáció minden tekintetben a legelmaradottabb.

Ezt a tényt, hogy a kommunikáció a civilizáció mutatója, nem sokan értékelik az Egyesült Államokban, ahol megszokásból több ezer vagy több tonna ezer mérföldön keresztül beszélünk és írunk olyan könnyedséggel és ismertséggel, amely megvetést szül. Távolról sem elégedettek a kommunikációs rendszerünkkel, beleértve a rádiót és a televíziót a maguk kifinomult finomságaiban, a kommunikációs cégeket a közvélemény és az üzleti élet könyörtelen nyomása a jobb kommunikációs képességek érdekében a létesítmények fejlesztésére készteti. A világméretű kommunikáció képessége a legkülönbözőbb módszerek segítségével minden amerikai számára elérhető. És ebben az országban rendelkezünk a bolygón ismert legmagasabb anyagi civilizációval.

(fordító megjegyzése: Természetesen James elfogult Amerikával kapcsolatban, de tény, hogy a második világháború után az élén járt a technológiai fejlesztéseknek.)

A megfigyelt sebességük és manőverezésük, valamint mágneses meghajtási rendszerük alapján, ahogyan azt ma már elismerik, a repülő csészealjak egy, a miénknél mérhetetlenül fejlettebb civilizáció termékei. Miközben mi büszkélkedünk a világ újságjainak 1500 mérföld/órás sebességre képes repülőgépeivel, más, talán nem is e földi repülőgépeket elektronikusan mértek és láthatóan megfigyeltek, amelyek ennek a sebességnek a hatszorosával haladtak, a mi légkörünkben.

Egyáltalán nem észszerűtlen feltételezés, hogy ezen járművek előállítására képes intelligenciák a kommunikáció valamennyi módszerét uralják, hiszen a bizonyítékok alapján kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a kommunikáció fejlődése a haladás szolgálóleánya.

Amikor azt mondjuk, hogy a kommunikáció minden módszere, akkor fel kell készülnünk arra, hogy elismerjük, ha fajként megmaradt bennünk némi alázat, hogy talán ezek a csészealj-intelligenciák olyan kommunikációs rendszerekkel rendelkeznek, amelyek meghaladják mindazt, amit mi ismerünk, vagy talán olyan módszereket is elsajátítanak, amelyeket mi már elfelejtettünk.

Néhány évig hivatásos rádiósként állandóan azon kaptam magam, hogy csodálkozom azon a csodán, amely lehetővé tette számomra, hogy egy gombnyomással információt közvetítsek egy tizenkétezer mérföldre lévő másik embernek. Az is tudatosult bennem, hogy ezt a tudományt alig ötven évvel ezelőtt Marconi alapította. Ezért egyáltalán nem tartottam észszerűtlennek, hogy más módszerek, talán sokkal hatékonyabb és fejlettebb kommunikációs módszerek vannak a csészealj-intelligenciák kezében. A módszerek olyan messze túlmutatnak a miénken, mint a miénk a bongódobon.

Teljesen elfogadhatatlannak tartottam és abszurdnak utasítottam el a többi csészealj-kutató által gyakran hangoztatott kopár állítást, miszerint nem történt kommunikáció, és nem is valószínű, hogy lesz. Néhány esetben ezt az állítást vakon, mindenféle vizsgálat nélkül tették.

Az alázat mentális hozzáállásával nekiláttam, hogy megvizsgáljak néhányat a csészealjlényekkel való kapcsolatfelvételről szóló különböző állítások közül, meggyőződésem, hogy valahol hiteles kapcsolatfelvételnek kell történnie, és hogy csak így tudhatjuk meg valaha is, miért vannak itt a csészealjak, és honnan jöttek.

Az egyik hely, amelyet kötelezőnek éreztem meglátogatni, a kaliforniai Giant Rock volt, egy sivatagi leszállópálya Victorville és Twenty-nine Palms között, egy távoli helyen. A Giant Rock hosszú múltra tekint vissza, mint a háború előtti időkben az idegenek leszállóhelye, és a megközelítése nehézkes a földutakon, amelyek a legstrapabíróbb autó rugóit is próbára teszik. Egy kiszáradt tómederben egyetlen sáv vezet felfelé az óriásszikla lábához, amely mintegy hetven láb magasra nyúlik a levegőbe, és hatalmas körmérettel rendelkezik. A szikla mögött egy négyszáz láb magas, hatalmas, sima és kerek sziklákból álló halom áll.

Ezen a száraz és kőkemény vidéken él egy ember, aki látszólag harmonizál a környezetével. Középkorú, kopaszodó, átlagos termetű George Van Tassel az űrhajókkal való "kommunikáció" egyik úttörője.

 Rádiótornyok vagy elektronikus berendezések nem szegélyezik a területet, de az óriásszikla alatt egy helyiséget üregesítettek ki, ahonnan Van Tassel telepatikus úton kommunikál a csészealjlényekkel.

A szikla alatti sötétségben, előkészítő intézkedések után Van Tassel általános irányából egy olyan hang dübörög fel, amely egészen biztosan nem a sajátja.

"HULDA VAGYOK. A néped hamarosan újabb tűzgömböknek lesz tanúja, melyeket nullifikátorként dobunk le. A szeretet és a béke üdvözletét küldöm nektek. Hulda vagyok."

További üzenetek következnek, hangsúlyban és hangszínben változó hangokon. Mindenről szó esik, a más bolygókon való élettől kezdve az emberiségre váró sorsig, ha továbbra is az atomenergiával játszunk.

Néha az üzeneteknek az a szokása, hogy a jövőbeli eseményekre vonatkozó előrejelzésekbe futnak bele. Vegyük például a ma már híres „zümmögő” esetet, amikor 1952. június 25-én, 26-án és 27-én éjszaka a washingtoni Nemzeti Capitolium és a Fehér Ház fölött repülő csészealjak jelentek meg. Van Tassel birtokában van egy 1952. június 23-án keltezett nyugta a washingtoni légierő hírszerzésétől egy üzenetről, amelyet a csészealjlények adtak át nekik, és amely szerint a Pentagonnak "valami zűrzavart" kell okozni, és "zúgni fogunk ezen az öreg földgömbön".

(fordító megj.: Az eset a washingtoni ufó-invázió néven vált ismertté. A Légierő fénytöréssel és tévedésekkel magyarázta az esetet, amivel elég sokan nem értettek egyet. Olvasható itt:

https://en.wikipedia.org/wiki/1952_Washington,_D.C.,_UFO_incident)

Azzal a határozott benyomással hagytam el az Óriás-szikla területét, hogy valódi kapcsolatfelvétel történt. Jelentősen érdekelt, hogy a gyakorlatba ültessem azt a telepatikus vételi módszert, amelyet Van Tassel adott nekem, mielőtt elhagytam a sziklát. Úgy éreztem, hogy itt egy olyan ember van, akinek nincs mit eladnia, nincsenek trükkök, nincs popcornos stand, nincs csinnadratta. Elvetetted vagy elhagytad, de ha ki akartad próbálni magad is, hát itt volt a módszer.

Tekintettel arra, amit a Giant Rockban láttam, olvastam és hallottam, úgy éreztem, hogy a legkevesebb, amit tehetek, hogy kitartok a telepátia ezen rendszere mellett, és megnézem, hogy valóban tudok-e vele valamit kezdeni.

A vallásos képzés és az Atya iránti tisztelet miatt kész voltam elfogadni Van Tassel hipotézisét, miszerint, ha hiszel Istenben, akkor azt is el kell hinned, hogy ő képes jobb kommunikációs készüléket készíteni, mint az Amerikai Rádióvállalat, nevezetesen az emberi elmét.

Elkezdtem rendszeresen és vallásosan gyakorolni a nyitott érzékelés művészetét, amely az elmét a gondolatrezgések befogadására képezi. Néhány hónapig semmi sem történt. Azonban úgy döntöttem, hogy hat hónap egy tisztességes próba, amely után joggal mehetek ki Van Tasselhez, hogy hazugnak és hamisnak nevezzem. Úgy éreztem, hogy ez a hozzáállás egyszerre intelligensebb és valószínűleg hasznosabb, mint a telepátia, mint kommunikációs médium elhamarkodott elutasítása olyan emberek részéről, akik soha nem próbálták ki, és nem is beszéltek senkivel, aki kipróbálta.

Gyakorlatommal párhuzamosan folytattam a jelenségek tanulmányozását minden szempontból, arra törekedve, hogy rendet teremtsek az egymásnak ellentmondó jelentések és a zavaros értelmezések káoszában.

Megbeszéltem ezt az eseményt a feleségemmel, aki kissé megdöbbent. A padló közepén álltam, gesztikuláltam, és hangot adtam értetlenségemnek, amikor a fejemre is hasonló erő nehezedett, és meglepő erővel felfelé és hátrafelé húzta.

Csak nagy akaraterővel tudtam visszahelyezni a fejemet a normális helyzetbe. Abban a pillanatban, amikor már nem akartam, az erő ismét felfelé és hátrafelé húzta.

Hirtelen, mint korábban, az erő megszakadt, mintha egy kapcsolót kapcsoltak volna ki, és értetlenségem és zavarodottságom megkétszereződött. Röviden megbeszéltem ezt a feleségemmel, és néhány perccel később erős késztetést éreztem, hogy kimenjek. Mivel nem akartam továbbra is megriasztani, azzal mentegetőztem, hogy ki kell mennem, és el kell mozdítanom a kocsit. Ahogy a lakás ajtajához léptem, a jobb kezem ugyanennek az önerőnek köszönhetően ismét felemelkedett, és a kezem a kilincs köré zárult. Ismét akarattal tudtam magam mellé tenni. Kissé elfordítottam a testemet, hogy a bal kezem közelebb kerüljön a kilincshez, és az is felemelkedett és megragadta a kilincset, minden tudatos erőfeszítés nélkül a részemről.

Kimentem, és lementem a lépcsőn. Amint leértem az aljára, az erő megragadta az egész testemet, és mint egy mechanikus embert, úgy hajtott végig az utcán, egészen a sarokig. Itt megálltam, és a testem egy takaros, katonás jobbra fordulással megpördült. Aztán a háztömb végéig sétáltam, megálltam, félig újra megfordultam, és így hajtottam körbe a háztömböt, vissza a lakás bejáratához, ahol az erő ismét megszakadt, mintha kikapcsolt volna.

Odabent mélyen elgondolkodtam az egész folyamaton, nem tudtam, mit gondoljak, hiszen semmiféle közlés nem érkezett hozzám.

Végül csak vállat vontam, és lefeküdtem aludni. Alig öt perce feküdtem az ágyban, hirtelen azt vettem észre, hogy az egész hangmechanizmusom önkéntelenül is működik, és ezen keresztül intelligens szavak és mondatok jutnak el hozzám. Nem hangokat hallottam, hanem azt tapasztaltam, hogy a beszédmechanizmusomat használják a velem való kommunikáció ügynökségeként. Az üzenet, amennyire emlékszem, így hangzott:

"Ashtar vagyok. Schare járőrszolgálatból, üdvözöllek benneteket. Az ügyünk iránti érdeklődésed jól ismert, és szeretnénk, ha segítenél nekünk. Kívánod ezt tenni?" ......

Az üzenet a továbbiakban olyan információkat közölt velem egy csészealjakkal kapcsolatos elméletemmel kapcsolatban, amely bebizonyította, hogy az elméletem egyszerre téves és veszélyes számomra. Ezért úgy éreztem, hogy ez az első ilyen figyelmeztetést tartalmazó üzenet, amely az érintett téma bensőséges ismeretével rendelkezett, valóban valódi volt.

Az egész történés azonban még mindig jelentősen megzavart, noha valójában energiával és rendszerességgel törekedtem a telepatikus kapcsolatfelvételre. Ezért elmondtam az élményemet egy kedves, okkult dolgokban igen jártas úriembernek.

Ettől az embertől bizonyos titkos információkat kaptam a telepatikus kapcsolatfelvétel során való védekezéssel kapcsolatban, mivel nem biztos, hogy mindenki, aki telepatikusan kapcsolatba akar lépni az emberrel, valódi Űrember. Ez, az első kapcsolatfelvételem a tisztán fizikai világon kívüli világgal súlyos megrázkódtatásként ért. Egészen addig a néhány létfontosságú percig, amíg ezzel a férfival nem voltam teljesen biztos abban, hogy csak az űrhajósok rendelkeznek telepátiával, és hogy amúgy sincs senki más, aki telepatikusan kapcsolatba tud lépni az emberekkel.

Az ezt követő hetekben és hónapokban képes voltam felismerni, hogy nem minden lény - aki nagy teljesítményű repülőgépeken, űrhajókon vagy egyéb űrhajókon köröz a földgolyónk körül - magas, jóképű űrhajósok, akiknek nincs fogszuvasodásuk, és csak az a vágyuk, hogy felemeljék az emberiséget. Nem. Vannak mások is, akiknek erkölcse, értékei, céljai és hűsége nem azonos az emberiség nagy részének erkölcseivel és értékeivel, céljaival és hűségével.

Az alábbi információk és az általam tett megjegyzések egyetlen céllal kerülnek bemutatásra. Hogy tisztázzuk a csészealj rejtélyét mindazok számára, akik komolyan keresik a választ. Nem azt kérem, hogy minden leírtat tényként fogadjanak el, annak eredete ellenére. Minden egyes leírt dolgot át kell adni az olvasó kritikai ítélőképességének, meg kell vizsgálni, mérlegelni, értékelni kell, és vagy elfogadni, vagy elvetni, aszerint, amit ezek a képességek diktálnak. Egy dolog biztosra vehető. Az üzenetek hiteles közlések, telepátián keresztül, általam, a tudatos, éber állapotban. Soha nem voltam semmilyen formában sem látható, sem láthatatlan irányítás alatt. Az üzenetek azért nyerték el sajátos jellegüket, mert őszintén ragaszkodtam a magas színvonalú, érvényes és hasznos információkhoz. Nem az érdekelt, hogy megtudjam, van-e egy vénuszi asszonynak mosógépe és keverőmestere, hanem az, hogy mit csinál a férje, aki ezen a bolygón repked. Nem érdekeltek a próféciák, hanem inkább a repülő csészealjakkal kapcsolatban megfigyelt különféle jelenségek magyarázatát kerestem.

Az üzeneteket a fogadásokon készült feljegyzésekből állították össze. Azaz az információk fogadása során minden lényeges anyagot, nevet és egyéb, valószínűleg emlékezetkiesést szenvedő részt is lejegyeztek. Közvetlenül a kapcsolatfelvétel befejezése után az üzeneteket a lehető legközelebbi szó szerinti formában írásba foglalták.

Az üzeneteket Ashtartól kaptuk, aki magát a Vela Quadra szektor, Schare birodalmainak parancsnokaként azonosítja, minden előrejelzés minden hullámban.

Kezdjük egy érdekes, a repülő csészealjakkal kapcsolatban gyakran megfigyelt jelenséggel, amelyen mindenki csodálkozott. Kérdéseim a Q. betű (question=kérdés) után jelennek meg:

Q.        Milyen összefüggés van az űrhajók észlelése és a Mars Földhöz való közelsége között?
A.        "Valójában nincs valódi összefüggés, csak egy látszólagos. Amikor a Mars megközelíti a Shant (a Földet), akkor a kettő között egy olyan reakció lép fel, amit én éteri reakciónak fogok nevezni. Ennek a reakciónak az az eredménye, hogy az égboltotokon lévő űrhajók könnyebben láthatóvá válnak az optikátok számára. Valójában nem több és nem kevesebb űrhajó van az égboltotokon a Mars közelségének idején, mint bármely más időpontban. A különbség abban rejlik, hogy mi áll a fizikai optikátok rendelkezésére."
Q.        A csészealjak világában régóta nagy vita övezi az űrhajókat működtető lények pontos természetét; Milyen típusú lényekről van szó? "Éteri" lények, vagy olyan hús-vér fizikai testtel rendelkeznek, mint az enyém?
A.        "Éteri lény vagyok. Nem rendelkezem a tiétekhez hasonló, húshoz kötött, húsos testtel. De lehetséges számomra, hogy a rezgésszámának bizonyos változásai által láthatóvá tegyem lényemet a ti optikátok számára."
Q.        Ez azt jelentené, hogy normális esetben láthatatlan vagy számunkra.
A.        "Igen."
Q.        Mivel ön éteri lény, más éteri lények láthatóak ön számára?
A.        "Igen, bár nem pontosan az optikai látás szempontjából, ahogyan azt te ismered."

Q.        Abból a kijelentéséből, hogy ön éterikus, feltételezhetem, hogy túlfejlődött a fizikai és az asztráltest szintjén?
A.        "Így van. Nem rendelkezem olyan sűrű fizikai burkolattal, mint amilyen az önöké. Határozottan éterikus vagyok, mint ahogyan minden ember ebben a naprendszerben lévő más bolygókon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy láthatatlanok lennénk egymás számára, mint ahogyan normális körülmények között számotokra is azok vagyunk. Látjuk egymást, és ugyanúgy élünk, mint ti, de nekünk nincs ez a sűrű fizikai burkolatunk, amivel ti rendelkeztek. Ennek az életformának az előnye, haszna és kényelme óriási, a testi burokkal járó irritációk pedig igencsak kellemetlenek. Hacsak nem döntünk úgy, hogy a testünk rezgési frekvenciáját olyanra alakítjuk át, amely láthatóvá válik az optikátok számára, akkor láthatatlanok maradunk a népetek számára. A magasan fejlett emberek, akiknek jó "pszichikai szemük" van, ahogy ti nevezitek, gyakran láthatnak minket párolgó formában, bár lehet, hogy más földlakók számára láthatatlanok vagyunk ugyanazon a helyen. Amikor a tisztánlátóitok más bolygókon lévő civilizációinkhoz utaznak, látják és képesek értelmezni az életünket, mert nem a fizikai szemüket használják, hanem az asztrális vagy pszichikai látásukat, amely számára mi ugyanúgy láthatóak vagyunk, mintha fizikaiak lennénk."
Q.        Amikor láthatóvá válsz a mi optikánk számára, tudja-e az, aki lát téged, hogy "átalakult éterikus" vagy?
A.        "Általában nem. Az átalakulás olyan tökéletesen megtörténhet, hogy a velünk találkozó fizikai személy azt hiszi, hogy mi is fizikaiak vagyunk."
Q.        Mi a helyzet azokkal, akik azt állítják, hogy az önök űrhajójába kerültek?
A.        "A földlakókkal való kapcsolataink során óvatosnak kell lennünk, hogy ne lépjük túl az ő megértésüket. Ilyenkor a hajókat és a bennük lévő összes entitást olyan rezgésszintre alakítjuk át, amelyen az általatok ismert fizikai dolgok szubsztanciájával rendelkeztek. Azt, hogy az élmény fizikai vagy asztrális volt-e, nem tudja néhány ember, aki átélte az élményt."
Q.        Az asztrális és éteri fogalmakat elsőre nehéz felfogni.
A.        "Kitartás és hit. Sok mindent kell még megtanulni."

Ez az utolsó mondat mesteri aláhúzásként hatott rám. Máris felhőként lebegett felettem a saját büntetlenségem érzése. De elhatároztam, hogy többet fogok megtudni, hiszen eddig semmit sem titkoltak el előlem. A csészealjakkal kapcsolatos egyik legrejtélyesebb jelenség, a híres "tűzgömbök", amelyekről az USA különböző részeiről számoltak be, volt a következő téma, amelyet felvetettem.

(megj.: elég sok ilyen észlelés volt, de a leghíresebb a következő: https://en.wikipedia.org/wiki/Green_fireballs)

Q.        Ezek a tűzgömbök az önök űrhajójából hullanak le? Mi a céljuk?
A.        "A tűzgömbök bizonyos radioaktív hatások semmissé tételére szolgálnak, amelyekről a tudósaitok nem is tudják, hogy kioldják őket. Ezek a semlegesítők megakadályozzák a népetek mérgezését, és Mennyei Atyánk parancsára bocsátják ki őket. Mi nem avatkozhatunk be aktívan az ilyen kísérletek leállításába, de mindent meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk az emberi életeknek az ilyen kísérletekből fakadó oktalan pusztulását."
Q.        Megfigyelték, hogy a levegő nagy százalékban tartalmaz rezet, miután ezeket a tűzgömböket látták.
A.        "Ez igaz. Ez része a tűzgömbök funkcióinak. A tűzgömböket többnyire az atomlétesítmények és laboratóriumok közelében látják. De nem minden tűzgömb a miénk, és nem mindegyiknek van ugyanaz a célja."

Ez az utolsó mondat nagyon erősen elgondolkodtatott Harold Wilkins úr, a kiváló angol csészealj-író által kifejtett irányának mentén. Wilkins első könyve, a "Repülő csészealjak támadásban", amelynek címét a kiadója a beleegyezése nélkül nyomta rá, sok csészealj-rajongót zavart meg, akik nem tudták elviselni, hogy a csészealjlények nem kedves, jótékony, az emberiség megmentésére törekvő lények. Körülbelül ebben az időben kerültem kapcsolatba a híres "Shaver Mysteries" című könyvvel, amely a "derókról" szólt, egy erősen elfajzott földalatti fajról, amely állítólag még mindig ezen a bolygón él.

(megj.: Harold T. Wilkins több könyvet is írt a témáról. A szerzőről itt olvashatsz:

https://en.wikipedia.org/wiki/Harold_T._Wilkins

A Shaver Mysteries írójáról, aki a Derókról írt, pedig itt találhatsz információt:

https://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Sharpe_Shaver

Ezek az írások ebben a korszakban igencsak népszerűek voltak, így James valószínűleg ezért is kérdezett róluk. A derók egy föld alatt élő faj, de nem fizikai lények, hanem asztrálisak.)

 
Úgy tűnt, hogy itt is zűrzavar uralkodik, mivel a gondolkodás nagy része teljesen hiteltelenné tette a Shaver Mysteries-t, mint egy rendkívül fantáziadús sci-fi történetet. Egy másik, ugyancsak nagyszámú gondolkodói csoport nagy hitelt adott a csészealj-rejtélyek ezen aspektusának.

Q.       Egy kérdés, amely nagyon megzavart, a bolygón lévő földalatti fajról szóló pletykákra vonatkozik. Hálás lennék minden információért, amit adni tudtok.

Aligha voltam felkészülve a következő válasz fontosságára, hatására és jelentőségére.

A.        "A bolygótok magjában egy erősen elfajzott faj lakik, egy asztrális faj, amely nem annyira a tudományban, mint inkább minden erkölcsi tekintetben elfajzott, ahogy ti ismeritek és értitek. Képesek űrrepülésre a Földet körülvevő asztrális régiókban, de földhöz kötöttek. Ők Eranus erői, akit ti Sátánnak neveztek. A Déli-sarkon bukkannak fel. A felszíneteken vannak szövetségeseik, akik kegyelem és erkölcs nélküliek. Azért adom át nektek ezt az információt, hogy tudatában legyetek a létezésüknek. Megparancsolom nektek, hogy saját biztonságotok érdekében örökre zárjátok le az ezzel az asztrális tevékenységgel kapcsolatos kutatásokat. Legyetek mindig résen, legyetek óvatosak és éberek.

Itt kezdődött tehát az ellenséges "űrhajó" valódi magyarázata. A magasabb erők, a valódi bolygóközi erők éteri, az ellenséges erők asztrálisak és EZEN A FÖLDÖN léteznek.

Bárki, aki ezen a ponton az éteri, asztrális és fizikai létállapotok pontosabb, tudományos magyarázatára vágyik, annak ajánljuk, hogy olvassa el "A bennünk rejlő erő" című könyvet, amelyet dr. Sir. professzor írt. Alexander Cannontól, aki többek között orvosdoktor.

Amint ez a magyarázat elérhetővé vált, a repülő csészealj puzzle számos darabja kezdett a helyére illeszkedni. Úgy éreztem, hogy nagyon közel van a fenyegető, fekete öltönyös férfiak eredetének magyarázata, akik felszólították a csészealj-kutatókat, hogy hallgattassák el őket, ahogyan azt Gray Barker "Túl sokat tudtak a repülő csészealjakról" című könyvében elmeséli. Ezek közül az emberek közül csak egyet sikerült azonosítani, azt, akit Ausztráliában láttak az autóban ülni. Ő "ismert bűnöző" volt. Ki lenne alkalmasabb a Sátánnak nevezett teremtmény parancsának végrehajtására, mint egy olyan ember, akinek nincs vesztenivalója, egy bűnöző, akit a rendőrség köröz? Lehet, hogy ő is egyike azoknak, akik "a felszínünkön, erkölcs és irgalom nélkül" vannak?

Úgy éreztem, hogy további pontosításokra van szükség, és további kérdéseket irányítottam, és további kérdéseket intéztem Ashtarhoz ebben a témában.

Q.        A mi naprendszerünkben vannak-e más hozzánk hasonló fizikai lények?
A.        "Nem. A naprendszeretek más bolygóin lévő összes lény éterikus. A ti bolygótokon, mint most már tudjátok, kétféle lény létezik, fizikai és asztrális. Naprendszeretekben a Föld-Hold rendszeren kívül minden lény éterikus."
Q.        A mi mértékünk szerint milyen messze terjednek az asztrális régiók a Föld felszínétől?
A.        "125 000 mérföldre. Ezeken belül az asztrális lények be vannak zárva. Az év bizonyos időszakaiban az asztrálok számára lehetséges az utazás a Holdra, amikor a két égitest asztrálhéja átfedésben van. Amikor azonban ezek a héjak elválnak egymástól, a Holdon lévő entitások el vannak vágva a Földtől, amíg az asztrálhéjak legközelebb át nem fedik egymást. Semelyik fizikai vagy asztrális entitás nem tud a Föld-Hold rendszeren túlra jutni."

A mi optikánk és megfigyeléseink szerint minden olyan űrhajó, amely képes 115 000 mérföldet utazni a felszíntől az űrben, űrhajónak minősül. Valójában azonban ezek az asztrális járművek a Föld magjából képesek ilyen messzire utazni, és nem is tovább. Vannak tehát olyan űrhajók, amelyek számunkra űrhajónak tűnnek, de valójában földi gépek, amelyek nem képesek a Holdnál messzebbre menni, és olyan messzire is csak bizonyos feltételek mellett.

A minta fokozatosan kezdett kirajzolódni a fejemben. Kétféle űrhajó: az egyik egy valódi bolygóközi űrhajó, amely képes tetszés szerint bejárni az egész Naprendszert. A másik egy ál-űrhajó, amely csak bizonyos magasságig képes utazni. Ez utóbbiak, az ellenségesek, amelyek számos, a felszínünk ellen elkövetett erőszakos cselekedetért felelősek, amelyeket az idők során feljegyeztek, és aktív ügynökökkel rendelkeznek a felszínünkön.

Feltehetően a két erő szemben áll egymással, talán a Föld a zsákmány, vagy talán valami más céllal. Úgy döntöttem, hogy további kérdéseket tesz fel ennek a Földünk felett zajló látszólagos konfliktusnak a természetéről.

Q.        Milyen természetűek a Földet körülvevő asztrális régiók?
A.        "Az asztrális világ két nagy részre oszlik. Először is, vannak a felszínetekről származó test nélküli entitások, az úgynevezett halottak, akiknek újra meg kell testesülniük, hogy teljes mértékben átmehessenek az éteri állapotba. Ezen entitások közül néhányan arra várnak, hogy ez legyen az utolsó inkarnációjuk. Mások azok, akiknek a testi létük hirtelen vagy véletlenül véget ért, mint például a katonák és a bűnözők. Mindezekben a jogosultságokban közös az az intenzív vágy, hogy ismét testté váljanak, vagy hogy véghez vigyenek valamit, amit még nem végeztek el, vagy pedig, hogy a megtestesülésük végével ne legyenek többé földhözragadtak. Ez a Várakozás Kertje. Vannak még a szörnyűségek és a fantasztikum, amelyek elfajzott gondolatformák. A másik nagy rész, vagy nevezzük az asztrális világon belül a gonoszság asztrális régiójának, amely körülveszi és áthatja a Földet, és amelyet olyan lények laknak, akik a Világegyetem nagy Istenének rendelkezése alapján örökre megtestesülnek és örökre földhöz kötöttek. Ezek a lények nem léphetnek be a Várakozás Kertjébe. Ezen erők ellen harcolunk mi, az éteri világból."

Q.        Milyen formában zajlik ez a háború? Űrhajók összecsapása a harcban?
A.        "Ez nem erőszakos összecsapás, ahogyan te sugallod, hanem harc a földi elmék irányításáért. A célunk az, hogy legyőzzük a romboló befolyást, a fizikailag erőszakos befolyást, amelyet a sötétek az emberiség fölött igyekeznek gyakorolni. A mi célunk az asztrális befolyás semmissé tétele a pusztításnak és a fizikai erőszaknak elkötelezett lények megfékezésével. A sötétek arra törekszenek, hogy az egész világot a sötétségbe taszítsák, ahol laknak és hatalmuk van, és ezáltal tovább növeljék befolyásukat. A Mennyei Atya által elrendelt feladatunk az, hogy az emberiségre gyakorolt jó hatások révén semmissé tegyük, legyőzzük és elűzzük a sötétek munkáját. Ez a harc igazi természete, nem pedig az űrhajó az űrhajó ellen.

Q.        Ezek a földmagból származó asztrálok, gondolom, a legendás Dero-k?
A.        "Nem. A Derók már nem a legendák és történetek barlangjaiban élnek, hanem a felszíneteken reinkarnálódtak újra. A Földön a ti jeles tudósaitok közül sokan, akik az egyre hatalmasabb robbanóerők tökéletesítésével haladnak előre, reinkarnálódott derók. Előző kannibálként és degenerált lényekként élt életük miatt hajlamosak arra, hogy pusztító célokat tűzzenek ki maguk elé, mivel könnyen az asztrális befolyás alá kerülnek".

Ez utóbbi üzenetben talán benne van a magyarázat arra, hogy egyes tudósaink undorodva fordulnak el tehetségük romboló célokra való elferdítésétől, míg mások, úgy tűnik, a rombolás tökéletesítésében virágoznak a legjobban.

Ebben az időben magyarázatot kerestem a felsőbb erőknél arra az anyagra, amelyből az ő mesterségük épül, mivel úgy tűnik, hogy az nem a miénkhez hasonló rendű.

Q.        Szeretnék egy-két kérdést feltenni az éteri anyaggal kapcsolatban.
A.        "Szívesen válaszolunk, amit csak tudunk. Szeretnénk minél több tudással felvértezni benneteket, és ebben csak a ti elsajátítási képességetek szab határt. Nem kívánok a fejetek fölött beszélni, de a megértésetek határáig ellátunk benneteket tudással."

Q.        Zavarba ejt az éteri anyag fogalma. Például van egy feljegyzett eset, amikor az egyik sugárhajtású repülőgépünk átrepült egy űrhajón anélkül, hogy bármi szilárdnak ütközött volna. Az űrhajóitok valamilyen párolgó anyagból készülnek, vagy a földi anyag egy másik formája?
A.        "Minden olyan elemmel rendelkezünk, amit a Földön ismernek, és még sok mással is. Ezeknek a „fémeknek” az éteri formája atom- és molekulaszerkezetében különbözik a földi fémektől. Például az éteri vas atommagja és a körülötte keringő elektronok közötti távolság sokkal nagyobb, mint az általatok ismert földi vasban. Ez lehetővé teszi, hogy a földi acél atomjai áthaladjanak az éteri acél atomjain oly módon, hogy az acél egyik formájával sem történik semmi. Az éteri acél magasabb rezgésszámot élvez, mint a földi acél, és ezért a földi látás, vagy ha úgy tetszik, a fizikai látás számára nem látható. Bizonyos körülmények között válik láthatóvá, mint például bizonyos Shan (Föld) légköri gázok jelenlétében, vagy akaratlagosan, a vágynak vagy az irányító intelligenciának megfelelően. Bármilyen nagy is legyen az éteri anyag tömege, még egy, a ti mértéketek szerint sok mérföldes űrhajó is, a fizikai anyag nem tudja azt vagy annak tartalmát károsítani, vagy megsebezni."

Ezt az utolsó mondatot jól tanulmányozhatják és cselekedhetnek azok a katonai elmék a különböző országokban, akik repülőgépeket vezényeltek, hogy megpróbálják lelőni a csészealjakat. A csészealjban lévő entitások nem csak a támadó pilóták gondolataiban tudnak pontosan olvasni, amint az ilyen találkozásokról szóló számos jelentésből kiderül, de még ha a csészealjakat olyan helyzetbe is hozzák, ahol golyókat, rakétákat vagy gránátokat lehet rájuk lőni, a katonaság időt és üzemanyagot pazarol. A csészealjakat nem lehet lelőni.

Q.        Amikor arról beszél, hogy az éteri anyagot akaratlagosan láthatóvá teszi, ez az a mód, ahogyan George Adamskinek megengedték, hogy elkészítse a ma már híres fényképeit?
A.        "Igen." Az "Éterhajók", ahogyan a felszíneteken nevezték őket, láthatóvá lettek téve bizonyos, kiválasztott egyének számára és a felszíneteken, akik közül Adamski az egyik. Normális esetben a hajók a láthatatlan világ részét képezik."
Q.        Ha valaki kifejlesztené az asztrális látást, vagy a "pszichikus szemet", akkor látná a hajókat?
A.        "Nem. Csak akkor, ha a hajó rezgésszámát az asztrális látás rezgésszámtartományába alakítanánk át. Ne feledjük, hogy az éteri I rezgésszám magasabb, mint az asztrális. Nagyon kevés fizikai embernek van némi érzékelése az éterikusról, de ők nem normális emberek, ahogy ti ismeritek őket, és többnyire nagyon elzárt helyeken élnek. Általános szabályként az éteri érzékelése látás útján nem valósítható meg, csak az éteri akarat által, az éteri anyagot olyan rezgésszintre alakítva át, ahol az fizikailag láthatóvá válik.

Ezek a magyarázatok, amelyeket nagyon elemi fogalmakra egyszerűsítettem le a saját hasznomra is, azt mutatják, hogy az anyagnak bizonyosan vannak magasabb rendjei is, mint amit mi ismerünk. Az éteri anyag és annak viselkedésének magyarázatát számos olyan észlelésre lehet alkalmazni, ahol csak fényeket vagy páraformákat láttak, nem pedig egy kemény, szilárd fizikai járművet, amelyet egyértelműen le lehetett írni.

Érdekes megtudni ebből az utolsó néhány üzenetből, hogy George Adamski, aki sokáig gúny, hitetlenség és még gyalázkodás címzettje is volt, egy "kiválasztott" egyén, akinek a fotói NEM hamisítványok, véletlenek vagy a képzelet szüleményei.

Bármilyen, a bolygónk magjában élő személyekről szóló kinyilatkoztatás minden bizonnyal kérdések áradatát vonja maga után, amelyek többségét én a magasabb erőkhöz intézem.

Q.        Milyen természetű a bolygónk magja? Szilárd vagy üreges?
A.        "A Föld középpontja a levegőhöz hasonló sűrűségű anyagból áll, bár nem levegő. Az önök kifejezése szerint üregesnek neveznénk. Itt laknak a sátán erői. A déli mágneses pólus közelében bukkannak elő űrhajóikkal, és köröznek a bolygó körül. A mi technológiánkhoz képest esetlenek és primitívek, a járműveik mégis jóval fejlettebbek, mint a tiétek, és könnyedén képesek felülmúlni bármely fizikai gyártású mechanikus repülőgépet. Emellett lényegesen gyorsabbak is, több mint háromezer mérföld/órás sebességre képesek."

Érdekes megjegyezni, hogy a keresztény világban évezredek óta része az életünknek az a legenda, hogy a Sátán a pokolban van, és hogy a pokol ott van lent, alul. A poklot is úgy ábrázolták, mint egy rendkívül forró helyet, de mégiscsak egy hely. Talán a "levegőhöz hasonló sűrűségű anyag" pontosan az, ami a Föld középpontjában van. Minden elmélet és minden jel arra utal, hogy a Föld középpontjában forró, de az az időtálló elmélet, hogy a Föld magja olvadt anyag, a legvégsőkig elméleti, mivel senki sem járt ott, hogy ezt kiderítse, és a legmélyebb olajfúrás és a legmélyebb bányák a Föld teljes vastagságának csak elenyésző töredékei.

Ez megfelelő alkalomnak tűnt, hogy többet megtudjunk ezen asztrális lények repülési képességeiről, akik "a Déli-sark közelében bukkannak fel".

Q.        Milyen messzire hatolhatnak a felszínünk fölé, és a fizikai ember képes-e ilyen messzire behatolni? Azaz, képes lesz-e az ember fizikai formában valaha is ilyen messzire behatolni?
A.        "A magasságuk elérésének határa 125 000 mérföld. A fizikai ember is erre a kiterjedésre korlátozódik. Ennek felsőbb részein azonban az ember fizikai formában csak rendkívül nehezen és csak évekig tartó kiképzés és fejlődés után fog létezni. Amint korábban leírtuk, amikor a Hold asztrális burka vagy aurája átfedésben van a Földével, a Holdra és a Holdról is lehetséges a közlekedés. Máskor a közlekedés nem lehetséges. Az érintkezés idején a Shan magjából származó asztrális entitások utaznak a Holdra".

Ha megnézzük a modern sugárhajtású és kísérleti repülőket, amik jelenleg 2000 mérföld/órás sebességgel repülnek, azt látjuk, hogy ezek a rettenthetetlen emberek speciális nyomóruhába vannak öltözve, amelynek az a feladata, hogy összetartsa a testét, és a vérét az anatómia megfelelő részeiben. A saját légkörét kell magával vinnie azokon a magasságokon, ahol repül, és a repülőgépének hűtésére is szükség van a fantasztikus (?) kétezer mérföld/órás sebességnél. Számomra nem ésszerűtlen, hogy a fizikai jármű már akkor kikerült az eleméből, amikor erre van szükség az élet fenntartásához, és hogy nemsokára igaznak fogjuk találni a fenti közleményekben felvázolt feltételeket, nevezetesen, hogy a fizikai ember eléri a határát. Úgy tűnik, hogy e törekvésekben akár a Holdat is elérheti. Mire számíthat tehát, hogy ott mit találhat?

Q.        Milyen jellegű az élet a Holdon. A holdi emberek fizikaiak vagy asztrálisak?
A.        "A holdi emberek fizikai formájúak, tevékenységük és hűségük tekintetében pedig asztrálisak. A Sátánnal szövetségesek."

Ez az információ arra utal, hogy az emberiség nagy sietségét, hogy a Holdra jusson, valószínűleg csak az fogja felülmúlni, amikor lefelé fog sietni, hogy ott találkozzon a Sátán szövetségeseivel.

A látott különböző típusú űrhajók szintén nagy találgatások tárgyát képezték. Ausztráliában és Új-Zélandon jelentős számú észlelést jegyeztek fel, különösen szivar alakú vagy kereszt alakú gépekről. Érdekes, hogy ezek az országok a déli szélességeken fekszenek. Talán van valami módja, gondoltam, hogy megkülönböztessük a barátot az ellenségtől.

Q.        Van-e olyan általános módszer, amellyel az éteri vagy baráti hajókat meg lehet különböztetni a Föld középpontjából érkező asztrális gépektől?
A.        "Általános szabályként arra lehet következtetni, hogy minden szivar alakú űrhajó potenciálisan ellenséges a népetekkel szemben. Ezek a Föld középpontjából származó űrhajók, amelyek ellenséges cselekedeteket hajtottak és hajtanak végre a népetek ellen. A mi űrhajóink többnyire sarok alakúak, vagy korong alakúak. Ez egy ökölszabály, ahogy ti nevezitek, hogy megkülönböztessük őket."

(megj.: ez mondjuk elég nagy ellentmondás, mert pl. Adamski szivar alakú anyahajókról is beszámolt, amelyen az Űrtestvérek békések voltak.)

 
Q.        Sokat olvasunk olyan űrhajókról, amelyek a korábbi civilizációkban, például Atlantiszban repültek. Ezek az asztrális járművek hasonlíthatók az atlantiszi gépekhez?
A.        "Majdnem azonosak azokkal a járművekkel. Természetesen olyan anyagból készültek, amely hasonló, de magasabb rezgési formájú, mint a ti anyagotok. Ezért általában nem láthatók az optikátok számára."

Q.        Kivel vannak ezek a hajók személyzettel ellátva?
A.        "Sokféle lény van ezeken a hajókon. Lehetnek emberi típusú entitások az asztráltestben, minden tekintetben hasonlóak hozzád. Lehetnek elementálok, az asztrálok ember alatti rabszolgái, vagy lehetnek olyan méretű és típusú asztrális szörnyek, amelyek valószínűleg rémülettel töltenének el benneteket, ha rájuk gondolnátok. A ti mérésetek szerint sokan közülük óriásiak, és borzalmas látványt nyújtanak. A hajót mindezek a lények vagy bármelyikük is lehet a legénységük."

Úgy tűnik, hogy ez megadja a régóta keresett választ a repülő csészealjjelenségekkel kapcsolatos számos szörnytörténetre. Nem szabad elfelejteni, hogy az asztrális entitások nincsenek alávetve a gravitációnak, és ezért furcsa megnyilvánulásokra számíthatunk, amikor látjuk őket. Különösen a Sutton szörny esete jut eszembe. A szemtanúk egy űrhajót láttak a fejük fölött elrepülni, majd a fiúk, akik elmentek megkeresni, találkoztak ezzel a toronymagas, borzalmas lénnyel, amely egy zseblámpa felkapcsolására elfutott. Nem futott, hanem inkább "pattogott" a mezőkön keresztül, ami arra utal, hogy mérete ellenére nem volt alávetve a gravitációnak, vagy ahogy mi mondanánk, súlytalan volt. Mivel az űrhajó látható volt, amikor leszállt, valószínű, hogy a légköri viszonyok azon a területen alkalmasak voltak az asztrális anyag láthatóvá tételére, ami mind az űrhajó észlelését, mind a szörnyeteggel való találkozást magyarázza.

A különböző földalatti lényekkel lezajlott csaták és találkozások a bolygó számos pontján, beleértve a Keyhoe által a "Repülő csészealj-összeesküvés" című könyvben beszámolt, mára már híres kolumbiai esetet is, arra utalnak, hogy Ashtar leírása az ellenséges legénységről valóban pontos.

Egy alkalommal kiélezett harcra került sor ezen elementálok és egy nyugat-virginiai farmercsalád között, és annak ellenére, hogy a farmerek újra és újra lőtték és lövöldözték a kisembereket, nem tudták "megölni" őket. Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy ezek a lények nem ugyanabból a rendből vagy anyagból valók, mint mi, és ráadásul ellenségesek voltak.

(megj.: ez a Kelly-Hopkinsville eset, ami az egyik legkülönlegesebb történetek közé tartozik https://en.wikipedia.org/wiki/Kelly%E2%80%93Hopkinsville_encounter)

Az egyik dolog, ami folyamatosan kapcsolódik ezeknek a "kis zöld emberkéknek" a megjelenéséhez, akikről kiderülhet, hogy sokkal strapabíróbbak, mint az újságírók és rádiós kommentátorok, akik gúnyolódnak a róluk szóló történeteken, az a gyakori észlelésük víztározók és hasonló helyek közelében. Emellett a repülő csészealjakat sokszor látták már olyan területeken, ahol víztömegek tűntek el rejtélyes módon egyik napról a másikra, zöld szappanos habot hagyva a felszínen.

Q.        Előfordult, hogy az Ön által leírt elementálok leírására illő lényeket láttak vizet lopni, vagy csészealj észleléseket követően nagy mennyiségű víz tűnt el. Miért van ez?
A.        "A víz értékes árucikk a Föld középpontjában, ahol ők laknak. Az egyik ok, amiért a felszínetekre jönnek, az az, hogy vizet lopjanak, amit kényük-kedvük szerint tesznek a tartályokból, tavakból, folyókból és víztározókból."

Ha a Föld középpontjában olyan meleg van, mint ahogy azt a legenda és az elmélet diktálja, akkor a víz "értékes árucikk" lehet.

Ezeken az üzeneteken keresztül számos csészealjjelenség érdekes magyarázata válik elérhetővé. Ami azonban mindennél jobban aggasztott, az a sátáni erők felszínünkkel szembeni ellenséges magatartása. Mennyire kiterjedt lenne ez, és milyen formát öltene?

Q.        Mik a sötét erők jelenlegi szándékai a felszínünk elleni támadásokkal kapcsolatban?
A.        "A következő hetekben és hónapokban az asztrális erők fokozni fogják tevékenységüket Amerika nyugati partvidéke mentén. Sok űrhajójukat fogják észlelni. Ha az önök repülőgépei ellenük indulnak, akkor azokat hősugárral fogják megsemmisíteni. Rejtélyes eredetű tüzek fognak keletkezni Amerikában és Nyugat-Európában. Robbanások és előre nem jelzett, pusztító jellegű időjárási jelenségek is részei támadási a rendszerüknek. A kommunikáció megszakad és a repülőgépek le fognak zuhanni. Az elektronikus berendezések meghibásodását könnyen előidézik".

 Q.        Sok nyomozó szeretné tudni, hogy a sötét erők miért okozzák ezeket a repülőgép-szerencsétlenségeket és emberéletet követelő ütközéseket. Ez számunkra nem könnyen érthető, és az sem, hogy pontosan hogyan történik?
A.        "Először is hadd mondjam el, hogy a sötét erők nagyon is vágynak arra, hogy pusztulást okozzanak a repülőgépekben, és ezt gyakran meg is teszik. Ha lehetséges lenne, még sokkal többet lehoznának közülük, ha ez a cselekedet nem eredményezné azt, hogy az önök némelyike észrevenné őket. A repülőgép lezuhanásának oka valójában nagyon egyszerű annak, aki felfogta az asztrális és éteri birodalmak fogalmát a fizikain túl. Az asztrálok gyakran vágynak egy bizonyos személyre egy különleges cél érdekében. Talán egy technikus, egy mérnök, vagy egy különleges képességekkel vagy tehetséggel rendelkező személy. Más szóval el akarják őt rabolni. Egy repülőgép-szerencsétlenség után, amikor az érintett személyt "halála" után kiszabadítják a fizikai testéből, asztrális alakját megragadják és az alsóbb régiókba viszik. A lezuhanásokat többféle módszerrel idézik elő. Először lehet ez egy műszerhiba, ami valamilyen ütközést eredményez.
Másodszor tűz keletkezhet az üzemanyagtartályok környékén. Harmadszor a repülőgép teljes elektromos rendszerének teljes felfüggesztése. Negyedszer pedig a saját járművük erőtérének felhasználása a szerkezeti meghibásodás előidézésére."

Ebben a felvilágosításban értékes információra találtam, mert sok furcsa repülőgép-katasztrófában közös volt az a tényező, hogy a rádiókommunikáció teljesen leállt. A példából elég sok van. A legrosszabb természetesen az volt, amikor a floridai partoknál hat haditengerészeti repülőgép veszett oda, anélkül, hogy bármelyiknek is nyoma maradt volna. A rádiókapcsolat megszakadt. A furcsa balesetekben közös volt, hogy soha nem érkezett támadásra utaló kommunikáció. Ha az ember visszagondol a második világháború napjaira, és felidézi, hogy a szétlőtt bombázókban a támadások után Angliába sántikáló pilóták gyakran képesek voltak vészjelzéseket leadni és felvenni magukat, akkor elgondolkodik azon, hogy miért van az, hogy ezek az eltűnő repülőgépek békeidőben képtelenek akár csak egy figyelmeztető hangot is leadni, mielőtt lezuhannak?

M. K. Jessup "Az UFO-ügy" című könyve az elrablások elképesztő történetét meséli el az évek során, amelyek többségére ez az elmélet alkalmazható lenne. A magasabb erőknek, a valódi bolygóközi erőknek látszólag nincs szükségük az emberi technológiára vagy a közönséges földi emberekre és azok képességeire. Más a helyzet azonban azokkal, akik alulról érkeznek, akik nem olyan fejlettek, mint az éterikusok, még akkor sem, ha esetleg fejlettebbek nálunk. Az a gondolat jutott eszembe, ahogyan kétségtelenül az intelligens olvasónak is eszébe jut, hogy furcsának tűnik, hogy ez a föld alatti degenerált faj ilyen tudományos képességekkel rendelkezik. Feltettem ezt a kérdést Ashtarnak, és azt kaptam, ami számomra első osztályú kozmikus bölcsességnek tűnik.

 "A tudományos fejlődés most sincs, soha nem volt és nem is lesz összefüggésben az erkölcsi fejlődéssel."

Annak az emberi fajnak a tagjaként, amely jelenleg minden tudományos fejlesztéssel és erővel arra törekszik, hogy eltörölje magát a Föld színéről, kénytelen vagyok elismerni ennek a kijelentésnek az érvényességét.

Egy további tényező is beleszól ebbe a csészealjjelenségbe, és ez a HÁROM DIMENZIÓS CSÉSZEALJAK vagy űrhajók kérdése, amelyeket láttak. Ezek látszólag a miénkkel azonos rendű anyagból állnak. Egyértelműen fémből készült űrhajókról van szó. Vajon a Föld valamelyik feltáratlan részéből származnak, vagy ezek is bolygóközi űrhajók?

Q.        Háromdimenziós űrhajókat is láttak a többi, az eddig tárgyaltakon és leírtakon kívül is. Úgy gondolják, hogy ezek mechanikus típusúak. Vannak ilyen hajók és ha igen, akkor honnan származnak?
A.        "Igen, vannak ilyen hajók. Az Önök által Antarktisznak nevezett kontinensről jönnek. A lemúriai özönvíz és a Földnek a jelenlegi tengelye körüli újbóli kiegyensúlyozása előtt ez egy nagy civilizáció volt. Hamarosan befagyott, és a pompáját elnyelte a jég. Egy város, Szivárványváros, maradt a jég fölött, néhány lakossal. Nekik vannak ilyen űrhajóik és Tibetben is van néhány. Ezek a lakók teljesen elkülönülnek a Föld középpontjában lévő erőktől, és senki ellen nem terveznek ellenségeskedést. Ezek az űrhajók mechanikus meghajtásúak és a földi repülőgépeknél is jobbak."

Az elmúlt évben óriási mértékben felgyorsult az érdeklődés az Antarktisz iránt. Az Egyesült Államok az új-zélandiakkal együttműködve állandó bázist létesít ott. Az ausztráloknak és a briteknek is vannak bázisai, valamint expedícióik az Antarktiszra. Mindezek tetejébe, és ami baljóslatú, a szovjeteknek is volt nemrégiben egy expedíciójuk odalent. A Földnek nincs olyan része, amely távolabb lenne az orosz ballibségtől, mint az Antarktisz. Még soha nem volt orosz expedíció a déli sarkvidéken.

E tevékenység nagy része a Geofizikai Évvel magyarázható, de a kéziratban szereplő közlemények fényében hajlamos vagyok azt hinni, hogy ennél többről van szó.

Az én véleményem az, hogy a történet egy részét a különböző kormányok ismerik. Úgy vélem, hogy a nagy nemzetek többsége a legmagasabb körökben tudja, hogy néhány csészealj a Föld középpontja felől érkezik. Az is a meggyőződésem, hogy a kormányoknak bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy az egész világ a Föld középpontjából érkező űrhajók hatalmában van, és hogy ez az oka az úgynevezett "összeesküvésnek" a csészealj-információkkal kapcsolatban.

Talán a kormányok bölcsen cselekednek, amikor elhallgatják ezt a kissé félelmetes információt. A pánik csúnya dolog, különösen országos szinten, ami elképzelhető, hogy bármilyen általános jellegű, az igazságot közlő bejelentést követne. Ehhez jön még, hogy az asztrális lények és az éteri lények fogalma jelenleg a legtöbb ember számára meghaladhatatlan, noha bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ilyen lények léteznek, beleértve olyan tudósoktól származó bizonyítékokat, akiknek a képzettsége magas szintű tekintélyt ad a kijelentéseiknek.

Jelenleg minden olyan személy, aki azt állítja, hogy kapcsolatba került az Űrtestvérekkel (földönkívüliekkel), az nevetség tárgyává vált. Az ezeket az állításokat nevetségessé tevő zászlóaljak élén maguk a csészealj-írók állnak, akik elkövetik azt az alapvető hibát, hogy azt gondolják, hogy ez az egész csészealj-rejtély megmagyarázható az ismert fizikai tudományok alapján. A csészealjak rejtélyére tisztán fizikai alapon nincs érvényes magyarázat. Ezért úgy érzem, hogy a rajtam keresztül érkező információkat, amelyek észszerű magyarázatot kínálnak szinte minden, a csészealjakkal kapcsolatos megfigyelt jelenségre, terjeszteni kell.

A magasabb erőket, vagyis a bolygóközi erőket azért nevezzük "magasabbaknak", mert magasabb tekintélyük van, mint az asztrális erőknek. A bolygóközi csészealjak hatalommal rendelkeznek az asztrális csészealjak felett. Mennyei Atyjuk küldetését teljesítve, nem is lehetne ez másképp. Senki sem áll Isten fölött.

Mint a legtöbb ilyen dolog esetében, a gonosz oldal feletti felsőbbrendűség megteremtésének titka abban rejlik, hogy az ember még jobban felemeli magát a magasabb oldalra. Az Istentől való védelemre való függés, ha megfelelően hívjuk segítségül, olyan bizonyosságot, erőt és bevehetetlenséget biztosít ennek a védelemnek, amely önmagáért beszél.

A csészealjak megjelenése az elmúlt években, és felgyorsult tevékenységük a jelenkorban azt jelzi, hogy az emberiség közeledik ahhoz a ponthoz, amikor választania kell. Hűsége nem lehet a sötétséghez és a fényhez is. Nem mehet FELfelé, és ugyanakkor lefelé sem. Nem hirdethet jót, és nem cselekedhet rosszat. A magasabb dolgok felé való törekvés automatikusan az ember evolúciós felemelkedését fogja ösztönözni a teremtés alacsonyabb rendű fokaitól. Közeledik az idő, amikor mindenkinek választania kell.

Idézem Ashtar egy további üzenetét a repülő csészealjak ezen aspektusáról, akik ellenségesek az emberiség nagy részével szemben:

    "Hadd adjam meg nektek ezt a komoly felszólítást. Vessetek el minden félelmet, mert a félelem a sötét erők kenőanyaga, tápláléka és hordozója. Félelem nélkül valóban bevehetetlenek vagytok, ezért törekedjetek ennek elérésére."

 (Megj.: Összességében nagyon érdekesnek találom James ezen írását és telepatikus üzeneteit. Amit az Űremberek és hajóik éterikus megjelenéséről ír, azt szinte biztos, hogy igaz és autentikusnak tartom. Kutatásaim során hasonló következtetésre jutottam. Viszont amit a Pokolról, a Belső Földről és a negatív lényekről ír, bár lehet valóságtartama, de lehetnek torzítottak is. Minden médium, csatornázó és kontakta, akinek nem fizikai, hanem telepatikus vagy csatornázott információja van, az a saját szűrőin és megértésén tudja lehozni az információkat. Minél tudatosabb és minél gyakorlottabb mentálisan, annál tisztábban fogadja be a közléseket. Hogy ebben James hol tartott, azt nem tudhatjuk, de befolyásolhatta az is, amit a témáról olvasott, továbbá a keresztény vallásos nézetei is. Ráadásul 1958-ban, két évvel később az UFO-kat már a légkörünkben élő biológiai lényeknek tartotta.)

Alan üzenete a földi embereknek - Egy jóságos földönkívüli útmutatásai

Cím: Alan's Message to Men of Earth

Kiadási év: 1954

Ez a rövid kiadvány az Alan-nak hívott (valójában ez nem az igazi neve, hanem egy álnév) földönkívüli üzenetét és meglátásait mutatja be, aki Daniel Fry kontaktával vette fel a kapcsolatot.  Ez a füzet teljes fordítása.

1954. április 28-án Alan harmadszor és talán utoljára lépett velem közvetlen kapcsolatba. Ebben a kapcsolatfelvételben olyan sürgető érzés volt jelen, ami a korábbi találkozásaink során nem volt jelen. Ez volt az első alkalom, amikor világossá vált számomra, hogy személyes kötelességem és felelősségem van abban az erőfeszítésben, amelyet Alan és barátai tesznek, hogy megváltoztassák az események természetes folyását, és így megakadályozzák az egyébként elkerülhetetlen holokausztot.

Megismétlem, amennyire emlékezetem engedi, szinte szó szerint a teljes beszélgetést, amely köztünk zajlott, abban a reményben, hogy e földönkívüli barátok célja és üzenete ugyanolyan világossá válik számotokra, mint amilyen világos volt számomra.

Azért mentem az oregoni erdőben lévő házamba, e kapcsolatfelvétel reményében, mert útmutatást szerettem volna kapni, hogy milyen hasznát vegyem a már birtokomban lévő információnak, ha egyáltalán van ilyen.

Az oregoni házam egy kis út végén van, amely mélyen az erdőbe vezet. Rendkívül elszigetelt, és úgy éreztem, hogy ideális hely lenne a keresett kapcsolatfelvételhez.

Már három napja teljesen egyedül voltam, amikor a harmadik nap kora estéjén Alan hangja a szokásos hirtelen módon megszólalt. "Nos, Dan, meddig akarod még a fényedet a persely alá rejteni?"

Annak ellenére, hogy nyolcszáz mérföldet utaztam, és három napig vártam e kapcsolatfelvétel reményében, éppúgy megdöbbentem, mintha még soha nem hallottam volna Alan hangját. Gyorsan körülnéztem a szobában, félig-meddig arra számítva, hogy valakit látok az árnyékban álldogálni, bár az eszem azt súgta, hogy ott nem lehet senki. Végül magamhoz tértem annyira, hogy válaszoljak, de csak annyit tudtam mondani, hogy "Hogy érted?".

"Tudod, mire gondolok - válaszolta Alan. "Az önök nagy bölcsesség- és filozófiai könyvében, amit önök Bibliának neveznek, az áll, hogy amikor az ember meggyújt egy gyertyát, nem teszi azt a persely alá, hanem kiteszi, hogy minden embert eligazítson a fénye. Jelentős időt és türelmet fordítottunk arra, hogy a bolygótok némelyik fajának gyertyáját meggyújtsuk. Azt reméltük, hogy e gyertyák fénye addig erősödik, amíg fényt nem vet a szörnyű szakadékra, amely felé világotok népei oly vakon rohannak.

"Olyan információkat adtunk át nektek, amelyek érdekesek és értékesek a népetek számára. Miért tartjátok magatokban?"

"De mit tehetnék?" - mondtam - "Ismeretlen vagyok. Hogyan juthatnék el a nyilvánossághoz, és ki hallgatna meg, ha tudnék?"

"Azok, akik nem vakok az igazságra, felismerik az üzenet értékét, függetlenül attól, hogy ki a hírnök. Írd le, amit tőlünk tanultál, egy könyvben. Már találkoztál azzal az emberrel, aki majd kiadja. Mondjátok el a történetet az újságaitokban. a rádió- és televízióállomásotokon keresztül, és ha kell, kiáltsátok a háztetőkről, de tudassák az emberekkel."

"Nem is érti, hogy mit kér - mondtam. "Ha elfogadom ezt az irányvonalat, néhányan talán meghallgatnak, de sokkal többen nem fognak. Túl sok ember van ezen a világon, akik félnek az igazságtól, és még inkább félnek mindentől, ami megváltoztathatja a dolgok fennálló rendjét. Ha megpróbálom nyilvánosságra hozni az önök által adott információkat, az csak azt fogja jelenteni, hogy megvetnek és kigúnyolnak. Egyesek hazugnak, mások bolondnak, megint mások sarlatánnak fognak nevezni. Ha nyilatkozatot adok az újságjainknak, akkor vagy teljesen figyelmen kívül hagyják, vagy pedig egy komikusan eltorzított változatot fognak kinyomtatni, amely engem ostobának és nevetségesnek fog feltüntetni."

Alan hangja olyan türelmes, de kissé feszült hangot öltött, mint egy tanáré, aki egy egyszerű tényt próbál elmagyarázni egy kissé elmaradott diáknak.

"Persze, hogy nevetségessé tesznek. A gúny az a gát, amelyet a tudatlanok emelnek maguk és minden olyan igazság közé, amely megijeszti vagy zavarja őket. Tudtok-e mondani olyan embert a bolygótokon, aki valaha is elért valami nagy értéket a népetek számára, akit nem nevettek ki és nem gúnyoltak meg egyesek? Ez az az ár, amelyet minden olyan embertől megkövetelnek, aki akár csak egy lépéssel is előrébb jár, mint kortársai. Van egy mondás a világotok korábbi civilizációjának feljegyzéseiben, amely szerintem minden filozófiai könyv címlapján ott kellene, hogy szerepeljen. "Könnyebb nevetségessé tenni, mint vizsgálódni, de nem olyan hasznos". Igen, egyesek hazugnak, mások pedig bolondnak fognak nevezni benneteket. Ha bármilyen anyagi segítséget kérsz vagy elfogadsz, legyen az bármilyen csekély, azonnal kommersz vádakkal illetnek majd, pedig a te néped körében legalább némi pénz elköltése előfeltétele annak, hogy szinte bármit elérj. Sok problémával kell majd szembenéznetek, de ne feledjétek, hogy ezek semmiképpen sem az ti helyzetetekre jellemzőek. Ezekkel már minden olyan egyén szembesült és találkozott, aki valaha is felajánlotta szolgálatait és tudását a szomszédjainak a faj műveltségének előmozdítására tett kísérletében. Ne feledjétek azt sem, hogy lesznek barátaitok, több barátotok, mint amiről valaha is álmodtatok. Miközben igaz, ahogy ti mondjátok, hogy túl sokan vannak, akik félnek mindentől, ami megváltoztathatja az életmódjukat, mások, többen vannak, mint gondolnátok, akik megérzik a civilizációtok kritikus helyzetét, és szorgalmasan keresik az ellenszert. Előbb néznek, mint nevetnek, és minden egyes ember, aki néz, egy újabb barátot kap.

"Ne felejtsd el, amit a gondolat erejéről mondtam neked. Ha vannak barátaid, soha nem vagy egyedül, bárhol is legyél. Minden gondolat, amely érted van, veled lesz, és további bátorságot és képességet ad neked."

"Remélem - mondtam. "Van egy olyan érzésem, hogy mindkettőre bőven szükségem lesz."

"Majdnem négy év telt el azóta, hogy először kapcsolatba léptél velem. Még néhány hónap, és teljesen alkalmazkodni fogsz a környezetünkhöz. Miért nem teszi le egyszerűen az űrhajóját egy reggel a Fehér Ház gyepén, kér világméretű kommunikációs eszközöket, és adja át az egész világnak egyszerre az üzenetét?"

Ez az "egyszerű megoldás" csak vágyálom a részedről" - válaszolta Alan. "Ezt már megbeszéltük korábban, és ha egy kicsit elgondolkodsz, látni fogod, hogy számos általános és konkrét oka van annak, hogy egy ilyen irányvonal miért nem lenne sikeres. Először is ott van a pszichológiai szempont. Ha mi egy felsőbbrendű faj tagjaiként jelennénk meg, akik felülről jönnénk, hogy vezessük a világotok népét, akkor ezeknek az embereknek körülbelül harminc százaléka ragaszkodna ahhoz, hogy isteneknek tekintse őket, és megpróbálna rájuk hárítani minden felelősséget a saját jólétükért. A fennmaradó hetven százalékból a legtöbben úgy tekintenének bennünket, mint potenciális zsarnokokat, akik a világuk leigázását tervezik, és sokan azonnal elkezdenék keresni az elpusztításunkhoz szükséges eszközöket. Ha bármilyen nagy és tartós jót akarunk elérni erőfeszítéseinkkel, a tényleges vezetőknek a saját népeteknek kell lenniük, vagy legalábbis olyan embereknek, akik megkülönböztethetetlenek tőlük.

"Gyakorlati szempontból önök is ugyanolyan jól tudják, mint mi, hogy ha a kormányuk székhelyének közelében szállnánk le a járművünkkel, azonnal bekerítenének és hatalmukba kerítenének bennünket azok a katonai erők, amelyeknek az a feladatuk, hogy megvédjék a kormányuk vezetőit minden lehetséges veszélytől. Órákig, talán napokig is kihallgatnának bennünket, mielőtt bármilyen kérésünket egyáltalán megfontolnák. Kénytelenek lennénk megmutatni felsőbbrendűségünket az anyagi tudományok terén. Miután ezt a felsőbbrendűséget bebizonyították, a katonai vezetők elkerülhetetlenül azt az álláspontot képviselnék, hogy az országuknak feltétlenül meg kell szereznie és "meg kell védenie" ezt a fejlett tudományos tudást. Az Önök kormányának hozzáállása, a bolygójuk más fejlett nemzeteinek kormányaihoz hasonlóan ma az, hogy minden új tudás, különösen a tudományos tudás, az állam tulajdona. Ez nem egy egyén vagy politikai frakció hibája, hanem egyszerűen a kormányzat filozófiája, amely a Földeteken a legutóbbi két nagy háború alatt alakult ki. Az Önök országában nagy lendületet kapott a nukleáris fegyverek fejlesztéséhez szükséges titoktartás miatt. A katonai biztonság titkossága azonban mára már messze túlnőtt az ésszerűség határain, és sok esetben csak ürügy lett arra, hogy eltitkoljanak mindent, ami zavarba hozhatja kormányzó szerveitek bármelyik tagját. Ami azt illeti, a legtöbb feszültség, amely ma az Önök nemzetei között fennáll, ennek a túlzott titkolózásnak a közvetlen eredménye.

"Tudomásul kell vennetek, hogy minden információ, amit a kormányotok rólunk, a járművünkről vagy a tudásunkról megszerezhet, a leglényegesebb "katonai" titoknak számítana, aminek valaha is birtokában voltak."

"De tegyük fel, hogy leszálltak. Tegyük fel, hogy önök valóban átadják az országunknak a tudásuk előnyeit, nem lenne-e ez alkalmas arra, hogy megakadályozza egy újabb háború kitörését?" Mondtam. "Bizonyára nem tart minket annyira barbárnak, hogy megtámadnánk egy másik országot csak azért, mert úgy érezzük, hogy birtokunkban vannak az eszközök, amelyekkel meghódíthatjuk?"

"Egyáltalán nem - válaszolta Alan. "Teljesen eltéveszted a lényeget. Ha az önök országában szállnánk le, a kormányuk megpróbálná titokban tartani, de ez éppúgy nem sikerülne neki, mint ahogy az atomfegyverek titokban tartása sem. Az orosz kormány, amint értesülne arról, hogy az Egyesült Államok hadereje rendkívül fejlett technikai tudásra tesz szert, úgy döntene, hogy az egyetlen reménye az Egyesült Államok teljes uralmának elkerülésére az azonnali támadás. Olyan hamar elfelejtettétek a Pearl Harbor-i leckét, hogy ezt nem veszitek észre?

"Ha egyszerre szállnánk le mindkét országban, az eredmény csak a meglévő fegyverkezési verseny fokozódását eredményezné, és végül éppen azt a holokausztot idézné elő, amelyet meg akarunk akadályozni.

"Megmutatjuk az utat, és annyi segítséget nyújtunk, amennyit csak tudunk, de önnek és a többi embernek, akikkel felvettük a kapcsolatot, "vinnie kell a labdát". Az, hogy az önök gyermekeinek lesz-e jövője, vagy sem, nagymértékben az önök saját erőfeszítéseinek sikerétől vagy kudarcától függ".

Tisztában vagyok azzal a veszéllyel, amelyet az atomháború lehetősége jelent civilizációnkra nézve - mondtam -, mindenki, akinek a munkája műszaki területen van, tisztában van vele. Hazánk majdnem minden vezető tudósa egyszer vagy máskor azt a kijelentést tette, hogy a teljes körű atomháború valószínűleg civilizációnk gyakorlatilag megsemmisülését fogja eredményezni, de senki sem látja, hogy odafigyelnének rájuk." A tudósok közül csaknem mindegyikünknek van egy olyan kijelentése, amely szerint a teljes körű atomháború valószínűleg civilizációnk gyakorlatilag megsemmisülését fogja eredményezni.

"Ez azért van, mert csak a problémát fogalmazták meg, anélkül, hogy megoldást ajánlottak volna" - mondta Alan. "Valójában az atomháború lehetősége a Földeteken nem a probléma, ez csupán egy tünet, és senkinek sem volt még soha nagy sikere abban, hogy egy betegséget úgy gyógyítson meg, hogy csak a tüneteket kezeli."

A tudomány három típusa

"Az önök civilizációja nagy problémával néz szembe, és az utóbbi néhány évben ez a probléma kritikussá vált. Létezése nem valamely faj, hitvallás vagy politikai frakció hibája, hanem tisztán a természetes tendenciák eredménye. Ez egy rendkívül egyszerű probléma, és mint a legtöbb egyszerű dolog, ennek fontosságát is túl sokan figyelmen kívül hagyták a népetekből. Továbbá, mint minden egyszerű probléma, a megoldás is a probléma teljes megértésében rejlik. Annak érdekében, hogy alaposan megértsétek, a lehető legegyszerűbben fogalmazom meg.

"A tudománynak három típusa vagy ága van, amelyek szükségesek az emberiség megfelelő fejlődéséhez: a Szellemi Tudomány, a Társadalmi Tudomány és a Fizikai vagy Anyagi Tudomány. A szellemi és a társadalmi tudományoknak kell előbbre kerülniük. Nem lehet az anyagi tudomány fejlődése, hacsak nem létezik előbb a szellemi és a társadalmi tudományok alapja. Ezt bebizonyíthatod magadnak, ha megvizsgálod az ember és az állatok közötti különbséget. Az állatnak nincs szellemi vagy társadalmi tudománya, és következésképpen soha nem fejlesztette ki az anyagi tudományt. Néhány rovarotok, mint például a hangya és a méh, kifejlesztette a társadalomtudomány egy kezdetleges formáját, olyannyira, hogy képesek nagy számban együtt élni, együtt dolgozni a kölcsönös jólétükért, és rendelkeznek egy olyan fegyelemmel, amely mindannyiuk számára közös. Ennek eredményeképpen egy nagyon korlátozott anyagi tudományt is kifejlesztettek, mivel építményeket emelnek és élelmet tárolnak egy jövőbeli szükség idejére. Az a tény azonban, hogy nincs szellemi tudományuk, abszolút gátja a további fejlődésnek, aminek következtében az évezredek során egyetlen lépést sem haladtak előre.

"Az emberiség ezzel szemben fejlődésének kezdetétől fogva megérezte azt a tényt, hogy létezik egy legfőbb erő és intelligencia, amely áthatja és irányítja az egész természetet. Az ember hozzáállása ehhez a hatalomhoz a félelemtől és a nehezteléstől a tiszteletig és a szeretetig változott, de mindig is az volt a vágya, hogy többet tudjon meg ennek a hatalomnak a természetéről. A szellemtudomány tehát az emberi értelem hajnalán kezdődött. Azzal a felismeréssel, hogy az ember csak együttműködéssel javíthatja életkörülményeit, jöttek létre az első törzsi összejövetelek, amelyek a társadalomtudomány kezdetét jelentették.

"Az e két tudomány által biztosított alapból kezdett kialakulni az anyagi tudomány felépítménye, és itt kezdődik a probléma. Az anyagi tudomány fejlődése, amelyet a test egyre növekvő szükségletei és vágyai állandóan serkentenek, az idő négyzetének megfelelően normálisan halad előre. Ezt is bebizonyíthatod magadnak, ha megvizsgálod az elmúlt harminc évedben történt találmányokat és anyagi fejlődést, összehasonlítod az előző száz év fejlődésével, majd ezt viszont összehasonlítod az előző ezer év fejlődésével. Azonnal látni fogjátok, hogy az anyagi tudomány fejlődése olyan ütemben zajlik, amely folyamatosan gyorsul. A szellemi és társadalmi tudományok ezzel szemben normálisan, csak egyenesen az idővel haladnak, és még ez a fejlődési ütem sem mindig tartható fenn.

"Most egy hatalmas és masszív, egyre növekvő ütemben növekvő építmény problémájával állsz szemben, amelyet csak egy sokkal kisebb ütemben növekvő alapzat támaszt alá. Nyilvánvaló, hogy hacsak nem találunk valamilyen eszközt az alap növekedésének nagymértékű serkentésére, elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az építmény összeomlik ezen az alapon, és mindkettőre romlást és pusztulást hoz. Ez már korábban is megtörtént a Földeteken, és a civilizációtok most lépett abba a szakaszba, ahol ez valószínűleg ismét bekövetkezik.

"A fajotok most állandóan a teljes pusztulás veszélyének van kitéve egy olyan tényező által, amelyet saját maga hozott létre. Miért kellene, hogy egy népet a saját teremtményei fenyegessenek? Egyszerűen azért, mert nem haladtak eléggé előre a szellemi és társadalmi tudományokban ahhoz, hogy képesek legyenek meghatározni, hogy milyen célokra használják fel a teremtményeiket.

Az önök fajának legtöbb gondolkodója tisztában van a nukleáris fegyverek használatában rejlő veszéllyel, de van a problémának egy másik aspektusa is, amelyet általában nem ismernek fel. Ez pedig az a tény, hogy ha nem sikerül egységet teremteni a nemzeteitek között, akkor az ilyen fegyverek puszta létezése végül a civilizációtok bukását fogja okozni, még akkor is, ha soha nem használják őket. Ennek a ténynek az igazságát bárki megértheti, aki egy kicsit is gondolkodik. A civilizációkat a jövőképes emberek építik és tartják fenn, akik a jövőre gondolnak és a jövőért dolgoznak. Melyik ember lesz hajlandó életét és munkáját a még meg nem született nemzedékek javára szentelni, amikor a belátható jövő nem terjed túl a következő huszonnégy órán? "Már számos cikk jelent meg az Önök újságjaiban és magazinjaiban, amelyek a fiatalkori bűnözésnek nevezett jelenségek rohamos növekedését kommentálják. Egyes írók a szülőket, mások az iskolákat, megint mások az egyházat vagy az államot hibáztatják. Valójában e szervek egyike sem hibás különösebben. Ez az állapot elsősorban annak a ténynek köszönhető, hogy a fiatalság különösen érzékeny a bizonytalanság állapotára (ezt bármelyik pszichológusotok igazolni fogja), és a fajotok történelme során soha nem volt még kevésbé biztonságos a jövő.

"Az Önök egyik legmagasabb kormánytisztviselője nyilvánosan kijelentette, hogy az Önök kormánya és az orosz kormány közötti politikai és katonai feszültség a következő negyven évben a jelenlegi szinten folytatódhat. Ez azt jelentené, hogy az önök népének még két generációja születne és nevelkedne a közvetlen megsemmisülés állandó fenyegetése alatt. Egyetlen civilizáció sem tudna ilyen körülmények között fennmaradni, amelyet a világegyetem eddig létrehozott."

"Azt hiszem, most már értem a problémát" - mondtam. "De mi a helyzet a megoldással? Sokan vannak, akik érzik a jelenlegi helyzetünk veszélyességét, de a tanácsaik eltérőek. Egyesek azt mondják, hogy állítsuk le az anyagtudomány fejlesztését, hagyjuk abba a munkát mindenféle fejlett elképzeléssel, és tiltsuk be az atomfizika tanulmányozását. Mások még tovább mennek, és azt mondják, hogy teljesen el kellene pusztítanunk az anyagi tudományt, és "vissza kellene térnünk a természethez", úgy élve, mint az állatok".

"Ha éppen egy nagy új épület építésénél tartanál - válaszolta Alan -, és hirtelen rájönnél, hogy egy számítási hiba miatt az alapozás nem lesz elég erős ahhoz, hogy megtartsa az építményt, azonnal elkezdenéd lebontani?" "Igen. Aligha! Ehelyett, ha egyáltalán értelmes lennél, azonnal elkezdenéd keresni az alapozás bővítésének és megerősítésének lehetőségeit.

"Az anyagi tudomány fejlődését nem lehet sikeresen megállítani. Vagy halad előre, vagy hátrál. Ha visszafelé megy, akkor összeomlik, mert a fő támaszok lesznek az elsők, akik a visszalépés programja alatt meggyengülnek. Nincs semmi, ami eredendően rossz lenne az anyagi tudományotokban. Fejlődni fog, és olyan horizontok felé fog terjeszkedni, amelyekről még nem is álmodtatok, ha csak a ti népetek olyan alapot biztosít, amely képes támogatni azt."

"És ha nem?" Kérdeztem. "Akkor a civilizációtok el fog pusztulni" - válaszolta lassan Alan. "Elpusztítja magát egy olyan holokausztban, amely kevés túlélőt hagy maga után. Azoknak a keveseknek, akik túlélik, nem lesz sem képességük, sem vágyuk arra, hogy újjáépítsék a tudományukat. Néhány nemzedék múlva az utódaik majdnem az állatok szintjére fognak visszatérni. Ezután az evolúció folyamata újra kezdődik. Tizenöt-húszezer év múlva egy újabb civilizáció fog kialakulni. Ugyanazokkal a problémákkal fog szembesülni, és ugyanolyan lehetősége lesz a megoldásra. Ha kudarcot vall, akkor viszont le fog bukni. Ez a világegyetem megváltoztathatatlan törvénye, amely azonban a faj szabad választása szerint működik. Fajotok és kultúrátok nem pusztulásra van ítélve, folytathatják felfelé ívelő pályájukat, amíg ezt a veszélyt örökre maguk mögött nem hagyják. A választás a tiétek."

"Aligha kétséges - mondtam -, hogy az emberek melyik választást hoznák, ha tisztában lennének az alternatívákkal, amelyek között választaniuk kell".

"Pontosan" - válaszolta Alan. "Ezért vagyunk itt, és ezért vagy te is itt."

A nagy lecke

Ahogy már korábban is mondtam: őseink a bolygó civilizációjának utolsó teljes összeomlásának túlélői voltak. Ez több mint harmincezer évvel ezelőtt volt, ahogyan ti ma méritek az időt, de már akkor is olyan anyagi tudományt fejlesztettek ki, amely legalábbis bizonyos tekintetben jelentősen előrébb járt, mint a ti jelenlegi helyzetetek. Ők a természeti törvényeket követték, ahelyett, hogy egyiket a másikkal szembeállították volna, mint a ti tudományotok, így az eszközeik sokkal egyszerűbbek voltak, és mégis olyan dolgokat tudtak véghezvinni, amire ti még nem voltatok képesek. Ők sem ismerték fel a szellemi és társadalmi értékek egyenlő mértékű fejlesztésének abszolút szükségességét. Politikai és társadalmi szakadék alakult ki a korszak két fő nemzete között. A kettő közötti súrlódás évről évre nőtt, míg végül megsemmisítő háborúvá robbant ki. Az abszolút energiájú fegyvereket mindkét nemzet bevetette a másik ellen, olyan fegyvereket, amelyek pusztító ereje ezerszer nagyobb volt, mint a hidrogénbombaé, amely ma a ti fajotokat fenyegeti. Nem volt kérdés, hogy győzelem vagy vereség. Egyszerűen elpusztították egymást. Kevés túlélő volt, és a bolygó egész felszínének sugárzási szintje az emberi tűrőképességet meghaladó mértékben emelkedett. Ez nem azt jelentette, hogy minden túlélő azonnali halálra volt ítélve a sugárzás miatt, de azt igen, hogy a mentális és biológiai funkciók fokozatos romlása, valamint a következő generációkban előálló mutációk nagy száma végül majdnem a vadállatok szintjére süllyesztette a létezésük szintjét.

"Egy magas fennsíkon, a mai Tibet területén hat légi járművünk legénysége leszállt. Tanácsot tartottak, hogy meghatározzák, mit lehet tenni, ha lehet egyáltalán valamit.

"Azt javasolták, hogy tegyünk kísérletet egy másik bolygó elérésére. Az akkor használatban lévő légi járművek képesek voltak az űrben való utazásra, és gyakran használták őket arra, hogy néhány száz mérfölddel a Föld felszíne fölött elérjék a magasságot. A bolygók közötti szakadék átugrására azonban még nem tettek kísérletet, és a legénység tagjai korántsem voltak biztosak abban, hogy egy ilyen kísérlet sikeresnek bizonyulna.

"A bolygó, amelyet ma Mars néven ismertek, akkoriban a Földdel együtt állt, és akkoriban a felszíni hőmérsékleti, légköri, vizes stb. viszonyok sokkal alkalmasabbak voltak az emberi túléléshez, mint azok a körülmények, amelyekről az önök csillagászai beszámolnak, hogy jelenleg fennállnak.

Szavazást tartottak, és a négy űrhajó legénységének tagjai úgy döntöttek, hogy vállalják a hatalmas kockázatot, abban a reményben, hogy ezáltal legalább a faj kultúrájának egy részét megőrizhetik.

"A legénység többi tagja úgy vélte, hogy a fennsík, amelyen összegyűltek, magasan fekvő fekvése és az ott uralkodó viszonylag alacsony sugárzási szint miatt képesek lesznek tovább élni ezen a területen anélkül, hogy teljes fizikai vagy szellemi degenerációt szenvednének el magukban vagy az utódaikban. Úgy döntöttek, hogy maradnak.

"Mivel látom a kérdést, ami az önök fejében megfogalmazódik, elmagyarázom, hogy ez a faj elérte a nemek tökéletes egyenlőségét, és mindkettő nagyjából egyenlő arányban képviseltette magát ebben a tanácsban. A négy űrhajó közül, amely megkísérelte a nagy ugrást, három épségben megérkezett a célállomásra. A negyedik sorsáról nincs feljegyzés a történelmünkben.

A túlélésért folytatott zord küzdelem sok generáción át követelte az emberek teljes idejét és energiáját. Ezek voltak az új faj sötét korszakai, és viszonylag kevés ismeretünk van erről az időszakról. A legénység eredeti tagjai azonban közvetlenül az új bolygóra való megérkezésük után gondosan megírt történelmet állítottak össze a földi fajokról, rámutatva a bukásuk okaira. Az eltelt évszázadok során ezt a történelmet gondosan megőrizték. Ez a "Nagy lecke" néven ismert, és ez az első dolog, amit minden fiatalnak megtanítanak, amikor elkezdenek felkészülni az aktív életre.

"Ahogy a túlélésért vívott harc fokozatosan győzött, az anyagi tudomány fejlődése visszatért a szokásos kerékvágásba, de a múlt tanulságait állandóan népünk előtt tartva, mindig megőrizte a társadalmi és szellemi értékekkel való megfelelő kapcsolatát. Rájöttünk, hogy mindhárom tudománynak ugyanazok az alapvető természeti törvényei, és messzire jutottunk ezek megértésében.

"Most már lényegében függetlenek vagyunk a bolygóktól. Néhány űrhajónk nagyon nagy, az önök mércéjével mérve. Többszörösei az önök legnagyobb hajóinak. Képesek vagyunk a fizikai életünk minden szükségletét és kényelmét megtermelni ezeken az űrhajókon belül, és mivel megoldottuk az energiaproblémát, nincs személyes szükségünk arra, hogy leszálljunk bármelyik bolygón, kivéve alkalmanként, hogy nyersanyagot szerezzünk az új építkezésekhez.

"Saját fizikai szükségleteink kielégítése most már csak kevés időt és erőfeszítést igényel, következésképpen gondolataink és energiánk nagy részét azoknak a fajoknak a megsegítésére fordíthatjuk, amelyek még nem lépték át a fejlődésük kritikus pontját."

"Tudna nekem néhány konkrét utasítást adni?" Mondtam. "Néhány konkrét információt, amit átadhatok bárkinek, akit rávehetek, hogy meghallgasson?"

"Erre nem sok szükség van" - válaszolta Alan. "A saját filozófusaitok, mind a múltban, mind a jelenben, bőséges útmutatást, bőséges bölcsességet adtak a népeteknek, hogy képesek legyenek a megfelelő irányt kijelölni, ha csak rá tudják venni őket, hogy feltétlenül követniük kell azt.

"Ha egy ember bekötött szemmel rohanna egy szakadék felé, nagy erőfeszítésre lenne szükség ahhoz, hogy elhessegessék a veszélytől. Ha azonban a szemkötőt levesszük (ami sokkal kevésbé nehéz feladat), nincs szükség további erőfeszítésre, mivel az ember most már magától megfordul.

Vallási és filozófiai könyvetekben számos olyan kijelentés található, amelyek azt mutatják, hogy fajotok nagy gondolkodói az idők folyamán mindvégig tisztában voltak az anyagi tudományra való összpontosítás veszélyeivel. A Bibliátok első könyvében ott van a Bábel tornyának története, egy olyan fajról, amely teljesen szem elől tévesztette a szellemi tudományt, és a keze munkájával próbálta elérni Istent. A kísérlet természetesen csalódással és káosszal végződött, ahogy az ilyen kísérletek mindig is végződnek.

"A társadalmi és szellemi tudományok fejlődése szinte magától értetődővé válik, ha a fejlődés létfontosságú szükségességét mindenki megérti.

Az egységes világ szilárd alapja

"Ha a legegyszerűbben fogalmazunk, a társadalomtudomány az ember és embertársai kapcsolatának tanulmányozása. A szellemtudomány az ember Istennel való kapcsolatának tanulmányozása. E tudományok bármelyikében való haladás elengedhetetlen feltétele a jobb megértés iránti őszinte vágy.

"Az egyik hiba, amelyet a Bibliátok fordításában elkövettek, az volt, hogy a "szeretet" és a "szeretet" szavakat használták, holott az eredeti szöveg szavai valójában "megértést" és "megértést" jelentettek. Az önök Bibliájában az áll, hogy a legnagyobb parancsolat a következő: 'Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből'. A fordításnak így kellett volna hangzania: 'Törekedj arra, hogy megértsd'. Nem kell megparancsolni az embernek, hogy szeresse Istent. Ha az ember megérti Istent, a szeretet elkerülhetetlenül következik.

"Ismét ott van a következő kijelentés: 'Ha emberek és angyalok nyelvén szólok is, és nincs bennem szeretet (megértés), olyan vagyok, mint a zengő réz vagy a csilingelő cimbalom. Nyilvánvaló, hogy bármennyire folyékonyan beszéljen is az ember, a szavainak nem lehet igazi értelme, ha nem érti azt, amiről beszél.

"A ti filozófiai könyvetek azt állítja, hogy az embernek szeretnie kell felebarátját és meg kell bocsátania ellenségeinek. A miénk azt mondja, hogy ha az ember megérti a felebarátját, és a felebarátja megérti őt, akkor soha nem lesznek ellenségek. Az embertársad megértéséhez az kell, hogy képes legyél beleélni magad az ő helyébe, és úgy látni a dolgokat, ahogy ő látja őket. Nagy különbség van a tudás és a megértés között. A tudás székhelye a fejben van, de a megértés székhelye a szívben van.

"A világotok mai létfontosságú szükséglete az egyszerű megértés a nemzeteitek népei között. Egy szerződésnek, egy paktumnak vagy egy kormányok közötti garanciának vajmi kevés értéke van, ha az emberek között nincs megértés.

Ti kifejlesztettétek a gyors, világméretű kommunikáció eszközeit a rádió, a televízió, a telefon és a távíró révén. Miért nem fordítjátok ezeket az eszközöket sokkal nagyobb mértékben a nemzetek közötti megértés terjesztésére? Igaz, hogy van néhány rádióállomásotok, amely az igazság terjesztésének szentelte magát, de ezek túlságosan kevesen vannak, és az általuk sugárzott műsorok főleg propagandából állnak. A propaganda csupán egy olyan eszköz, amellyel egy másik személynek vagy nemzetnek "eladunk" egy olyan eszmét vagy cselekvési irányt, amelyről úgy gondoljuk, hogy követendő.

"Amit a világotok lakóinak fel kell ismerniük, az az, hogy a Földeteken élő összes ember szükségletei és vágyai, reményei és félelmei valójában azonosak. Amikor ez a tény mindenki megértésének részévé válik, akkor lesz szilárd alapotok az "Egy Világ" megteremtéséhez, amelyről politikusaitok oly könnyelműen beszélnek, és szellemi vezetőitek oly vágyakozóan.

"Nemzetetek népe a kormányotokon keresztül minden évben dollármilliárdokat költ 'Külföldi Segélyezésre', a betegség tüneteinek kezelésére. Évente több tízmilliárdot költötök a globális konfliktus előkészítésére, amely, ha bekövetkezik, csak azt fogja bizonyítani, hogy a betegség végzetessé vált. Ha ennek a pénznek és erőfeszítésnek a tíz százalékát magának a betegségnek a megtámadására fordítanák (ami egyszerűen az egyénben lévő tudáshiány és a köztük lévő megértés hiánya), néhány év alatt a betegség meggyógyulna.

"Nemzeteitek ipara, megszabadulva attól a kényszertől, hogy idejük és energiájuk felét a pusztítás eszközeinek előállítására fordítsák, a földeteken mindenki életszínvonalát olyan szintre tudná emelni, hogy a nélkülözés teljes mértékben megszűnne. A nélkülözéstől való mentességgel együtt jár a félelemtől való mentesség is, és civilizációtok biztonságosan túljutna fejlődésének kritikus pontján A ti legnagyobb korszakotok, az aranykorotok közvetlenül előttetek áll. Csak be kell lépnetek a megfelelő ajtón.

"Annyi útmutatást adtam nektek, amennyit jelenleg képesek vagytok befogadni. Tegyetek meg mindent, hogy szavainkat népetek tudomására hozzátok Ha bármilyen előrelépést értek el, újra kapcsolatba lépünk veletek. Ahogy már korábban is mondtam, nem fogjuk és nem is tudjuk ráerőltetni a tudásunkat vagy a kultúránkat a fajotokra, és nem is jelenhetünk meg személyesen a népetek egésze előtt, hacsak és amíg nincs alapos bizonyíték arra, hogy a többség ezt kívánja. Ez jelenleg messze nem így van.

"Egy utolsó idézettel hagylak benneteket a saját filozófiátokból: "Vizsgáljatok meg mindent. Ragaszkodjatok ahhoz, ami jó.

"Viszlát, Dan. Tégy meg mindent, amit tudsz."

Egy rakétamérnök kapcsolata az idegenekkel

 Eredetileg megjelent: Ufómagazin 2016. február

Írta: Miskolci László

A White Sands incidens

Egy rakétamérnök kapcsolata az idegenekkel

Nagyon sokszor hallhatjuk azt a szkeptikusoktól, hogyha az idegenek tényleg ide látogatnak, akkor miért mindig az átlagos, tudományokhoz nem értő állampolgárokkal teremtenek kapcsolatot? Nos, az ellenkezőjére is találhatunk több példát és ezek közül az egyik Daniel William Fry esete, akinek az 1950-es években fantasztikus élményei voltak.

 

Fry 1908-ban született Minnesotában és három évtizedig Pasadénában élt. Több munkahelyén is robbanóanyag felügyelőként dolgozott, de figyelmét felkeltették a korai rakétakutatások is. Amikor a második világháború véget ért, akkor állást kapott az új-mexikói White Sands bázison, ahol különböző rakétákat teszteltek. Itt dolgozták ki az Aerojetet – ami később Amerika legnagyobb rakétagyártója lett - és megalapítottak egy több millió dolláros céget is, aminek ő volt az egyik alelnöke, valamint részvényese. A karrierje egyre jobban felfelé ívelt, mígnem egy csapásra minden megváltozott – a világnézetét is beleértve.

Az első találkozások

1949. július 4-én Fry kollégáival az egyik közeli kisvárosba akart utazni egy busszal, de lekéste. Visszament a bázison lévő szobájába, ám mivel a légkondicionáló meghibásodott, ezért úgy gondolta, hogy sétál egyet a szabadban. Már este volt és a csillagokat nézte, amikor is egy 9 méter átmérőjű lapított gömbszerű szerkezet közeledett felé; és nem messze tőle le is szállt. Fry összeszedte bátorságát és megközelítette, majd pedig hozzá is ért. A test felülete tükörsima volt és semmilyen illesztést, csavart nem látott rajta. Azután, hogy végighúzta az oldalán a kezét enyhe bizsergést érzett az ujjaiban, majd egyszer csak megszólalt egy hang. Azt parancsolta, hogy rögtön vegye le a kezét a hajó testéről és a férfi követte is az utasítást, de a hang forrását nem tudta meghatározni. Az viszont tovább folytatta a mondandóját, hogy súlyosan megbetegedett volna a sugárzástól, ha huzamosabb ideig a gépet tapogatja.  Fry csodálkozott a kijelentésen és szóba elegyedett a hanggal, aki kijelentette, hogy ő valójában nem is földi lény.  Végül a hajó oldala kinyílt és a férfi óvatosan bepillantott. A belsejében csak négy széket, egy dobozféleséget és egy halovány fényt látott. A helységnek nem voltak sarkai, ugyanis végig lekerekített volt. A hang felszólította Fryt, hogy nyugodtan lépjen be, majd pedig üljön bele az egyik székbe és elrepíti őt fél óra alatt New Yorkba. A mérnök értetlenkedett, mert az több ezer kilométerre van a támaszponttól és ennyi idő alatt lehetetlen megtenni az utat oda és vissza. Ám az idegen biztosította róla, hogy ez nem így van, ugyanis ők már fejlettebb technológiát használnak, mint mi és egyfajta fordított gravitáció működteti a hajót – ami egyébként távvezérelt, mint a 21. századi drónok. Ezáltal a benne ülő nem hal meg az óriási gyorsulástól és nem is lebeg a helységben. Ez azért van – magyarázta a hang -, mert a test és a gép atomjai egyszerre mozdulnak el ugyanabba az irányba. Végül megteszik az utat és visszatérnek a támaszpontra, majd a lény, aki aztán az A-Lan álnevet kapta Frytól, megígéri, hogy pár hónap múlva visszatér. Daniel Fryra nagy hatással voltak ezek a döbbenetes élmények. Hirtelen semminek érezte magát, a tudását, a rakéta mérnöki tevékenységét, ami messze volt ehhez az idegen technológiához képest. Hónapok múlva A-Lan jelentkezett és egy ajánlatot tett: ha segít neki és fajtársainak, akkor új tudás birtokába kerülhet, ha nem, akkor törölni fogják a velük kapcsolatos emlékeit. Fry belement a dologba és A-Lan könyveket kért nyelvi, matematikai, vallási témákban, amiket aztán meg is kapott, hogy tanulmányozza azokat. 1954-ig nem is jelentkeztek a földönkívüliek, amikor ismét felvették a kapcsolatot a férfival, méghozzá nem ok nélkül. Az új küldetés az volt, hogy A-Lan - aki ez idáig mindig csak telepatikusan kommunikált – el szeretne vegyülni a társadalmunkban. Ehhez először is egy 5 éves kiképzésen vett részt és ezért nem is keresték meg egy ideig a Földet. Az ő bolygójukon fele akkora nyomás van, mint a miénken, így hozzá kellett szoktatni a szervezetét a földi gravitációhoz. Ám hogyan is vegyülhetne el egy idegen lény az emberek között? Megoldásként a következőket javasolták: Frynak szereznie kell egy anyakönyvi kivonatot és útlevelet is, amivel majd A-Lan szabadon utazhat bárhová. Ez roppant furcsán hangozhat az olvasónak, de nagyon is észszerű. A rakétamérnök eleget tett a kérésnek és nagyon nehezen sikerült hozzájutnia a szükséges iratokhoz, amikkel ha szükséges, az idegen igazolhatja magát.

Igaz vagy nem igaz?

A-Lan elmondta, hogy azért hasonlítanak a földi emberekre, mert már előttünk is itt éltek. Állítása szerint ugyanis léteztek őskontinensek, amik Atlantiszként és más névvel maradtak fent az emlékeinkben, amiket katasztrófa és az egymás közötti viszálykodás megsemmisített.  Ezen okok miatt egyesek itt maradtak, míg mások eljutottak a Marsra, mert az akkori technológiájukkal ez elérhető bolygó volt. A későbbiekben már önfenntartó hajókkal járták a világűrt.  Óva intenek minket a hasonló pusztító technológiától, amik elpusztították az őshazákat, mert nagy valószínűség szerint a távoli jövőben mi is ugyanarra a sorsra fogunk jutni, mint ők.
Röviden összefoglalva ez lenne Fry története és természetesen segít az idegen lénynek a továbbiakban is, így A-lan sikeresen beilleszkedik. A későbbiekben megszakad a kapcsolatuk és Fry megírja első könyvét az élményeiről. Az ufó kutatók és a szkeptikusok is rávetették magukat a történetre. Többen is kritizálták Fry-t a felvételei miatt, amiken az űrhajók láthatóak és egyesek szerint csak lámpabúrákat lógatott damillal a képbe. Mai szemmel már tényleg nem tűnnek túl hitelesnek a felvételek, de az is elképzelhető, hogy a férfi nem tudott bizonyítékot szerezni tapasztalataira, így fabrikált egy párat? Ugyanis a műszaki és technológiai leírásai nagyon összetettek és jó pár tudós is felfigyelt rájuk. Teljesen logikusnak tűnik A-lan ismertetése is: más gravitáció van az ő bolygójukon, nem tud csak úgy kilépni a Földre, ahogyan azt sok más esetben olvashattunk. Fryal elvégeztek egy poligráfos - azaz egy hazugságvizsgálati - tesztet is egy szórakoztató tv show keretein belül. A szkeptikusok nagyon szeretik hangoztatni, hogy elbukott rajta. Azonban Fry elárulta, hogy szándékosan olyan kérdésekre is hamisan válaszolt, amiknek köze sem volt a tapasztalataihoz – mégpedig azért, hogy letesztelje a poligráfot. A gép nem vette észre a különbséget az igaz és hamis válaszok között, így teljesen megbízhatatlannak bizonyult az eredmény. Milyen érdekes, hogy Frynál sokan ezt hozzák fel cáfolatként, míg az évekkel későbbi Travis Walton ufó esetnél, ahol Travis többször is átment pozitívan a poligráf teszteken, már nem képesek elfogadni bizonyítékként, hogy igazat beszélt. Még egy kritika szokta érni Fry-t: a könyve több kiadást is megért, először 1954-ben, majd 1966-ban jelent meg. Az első kiadásban a találkozását 1950-re teszi, míg a későbbi verzióban már 1949-et említ. Miért nem egyeznek a dátumok, amikor ez lehetett életének egyik legfontosabb időpontja? Frynak erre is megvan a válasza, ugyanis a könyvet a Pentagonban is olvasták – még maga Nixon és Reagan elnök is írt neki levelet - és félt, hogy ha tényleg komolyan veszik, akkor A-Lant sikerül lenyomozniuk. Ezért nem is részletezi a földönkívüli kinézetét, csupán annyit mond, hogy emberinek néz ki.  Még azt is hozzá teszi, hogy az egész támaszpont alá tudja támasztani az állítását, hogy tényleg 1949-ben dolgozott a helyszínen és nem pedig egy évvel később. Tíz év elteltével már lehetetlen lenne elkapniuk A-Lant, így nyugodtan leírhatta a találkozás valódi dátumát. Daniel Fry végezetül azt mondta az ufó témáról, hogy az okozza a legnagyobb kavarodást, hogy mindenki egy megoldást, egy választ szeretne találni a jelenségre. Így súlyos hibát vétünk, mert ez olyan lenne, mintha kiállnánk a legzsúfoltabb autópályára és az összes autót egy márkára, egy gyártási évszámra és egy bizonyos úti célra vezetnénk vissza. Elárulta, hogy számtalan faj nézett már be hozzánk és egyesek csak egyszer tekintették meg a Földbolygó népét, míg mások rendszeresen visszajárnak, és más-más céljaik vannak.  Hogy története igaz-e avagy sem, nem tudhatjuk biztosra – máig vitáznak róla a kutatók -, ugyanis 1992-ben titkát örökre magával vitte, amikor is 84 évesen elhunyt.

Miskolci László