Sid Padrick - Az alaptörténet - Első kontaktus a földönkívüliekkel

A 45 éves családapa, Sid Padrick, aki rádiós és televíziós technikus volt, azzal állt elő a hatvanas évek közepén, hogy földönkívüliekkel találkozott. Az eset Selva Beach közelében történt, Watsonvillenál, ami 120 kilométerre van San Franciscotól, Kaliforniától.

1965. január 30-án (más források szerint március 7-én) a férfi éjjel két órakor felébredt a strand mentén ugyanis egy sípoló hangot hallott, ami hasonlított egy sugárhajtású gép hangjára. Felnézett az égre és nagy meglepetésére egy 15 méter átmérőjű, tipikus repülő csészealj formájú tárgyat látott. Annyira megijedt, hogy elakart menekülni, de hirtelen egy hang szólalt meg a fejében - a járműből - hogy semmi baja nem lesz.

A hajó rajza

 Természetesen meginvitálták a fedélzetre, és a félelem ellenére Padrick élt is a lehetőséggel. Miután belépett a hajóba, az ajtó becsukódott és látta, hogy a tárgy folyamatosan emelkedik, ugyanis a táj egyre kisebb lett a lába alatt.

Egy Xeno nevű férfi várta (más források szerint Zeeno, de Padrick kiegészíti, hogy nem értette pontosan a nevet a kiejtés miatt). Az űrhajó két emelettel és 14 férőhelyes szobával rendelkezett. A helységek nem voltak szögletesek, minden kerek volt, a világítás pedig a falakból jött. Padrick rendkívül bonyolult irányítópultokat látott, valamint a legénységet, akik hét főből álltak, plusz volt köztük egy nagyon szép nő is. A hajón volt egy nagy lencse, amin keresztül látta, hogy egy anyahajó is lebeg a külső világűrben.

Ezek a lények telepatikusan kommunikáltak a férfival, méghozzá tökéletes angolsággal. 25-30 évesnek tűntek, rövid barna hajuk volt, nagyon világos bőrük, arcuk "kopottasnak" tűnt, ujjaik pedig hosszabbak voltak, mint az emberé. Feszes, két részből álló, halványkék - majdnem fehér - színű ruhát viseltek, amiken nem voltak láthatóak cipzárak és gombok sem. A cipőjük olyannak tűnt, mintha a ruha része lenne. A ruha nyakrésze szép díszítéssel rendelkezett és egy V alakzatban végződött.

A csészealj kis idő elteltével egy szivar alakú anyahajó közelében szállt síkra,  ahol kiléptek a járműből és Padricket meginvitálták a földönkívüliek, hogy járják azt körül, hogy győződjön meg arról, hogy nem álmodik. A férfi megjegyezte a későbbi interjúk során, hogy biztos benne, hogy az űrhajó nem fémes, hanem nagyon kemény és polírozott anyagból készülhetett. Az egyetlen hasonló anyag, amit ismer és ahhoz hasonlítja, az a Poli.

Az idegenek mutattak neki egy fényképet a bolygójuk egyik városáról; amin félhold alakú, ablakokkal ellátott, egymástól elkülönült épületeket látott; előtérben bokrokkal és fákkal. Ott természetesen nincs betegség, pénz és háború. Sőt, még iskola sem, ugyanis a gyerekek már fiatal koruktól kezdődően egyetlen szakmát tanulnak. Azonban a bolygó neve nem derült ki, csak annyit mondtak neki, hogy "Egy távolibb bolygóról" származnak, "egy másik bolygó - amit éppen megfigyelünk - mögött élnek", ami Patrick szerint a Naprendszerünkben van.

A férfi külön kiemelte a találkozás során, hogy vallásos élménye is volt. Az űrember a csészealj "konzultációs szobájába" vitte, amit egyfajta kápolnához hasonlított, "Amelyben a színek harmóniája olyan szép volt, hogy majd elájultam!" - mondta Padrick. Megkérdezték tőle, hogy "Tiszteled-e a Legfelsőbb Istenséget (Supreme Deity)?", mire imádkozni kezdett és kiderült, hogy ez valójában egyben a mi általunk God-nak hívott lény, azaz Isten.

Ezek az idegenek nem tesznek különbséget vallás és tudomány között:mérik a "fények" távolságát és a csészealjukat egy nagyobb hajóról érkező "sugár" hajtja. Végül a földönkívüliek kitették Padricket és elbúcsúztak tőle. A férfi körülbelül két óra hosszán át tartózkodott a hajón. 

Padrick ezen a fennmaradt archív felvételen

Padrick sokat szerepelt a különböző médiákban élménye után, és elmagyarázta, hogy légierő és az ufológusok szerint a repülő csészealjak ellenségesek. Ám az őt fogadó lény elmondta, hogy ez nem így van és csak védekező lépéseket tesznek, amikor rájuk lőnek. Sőt, Padrick azt is állította, hogy az élmény után az Egyesült Államok Légiereje három órán keresztül kihallgatta, akik hittek a történetének. Ám ő maga nem veri ezt nagy dobra, mert nem próbálja meg bizonyítani, hogy mi történt vele. Végül a földönkívüliek megígérték neki, hogy majd újra találkozni fognak.