George Adamski interjú 1958. szeptember 14. Caxton Hall, London

Ez egy rövidke interjú George Adamskival, mielőtt előadást tartott volna a Caxton Hall nevű műemléképületben, ami Londonban található. Valószínűleg turnéjának egyik állomáspontja volt, a dátum pedig 1958. szeptember 14. 

A fordításért nagy köszönet jár J.Rékának és B. Brigittának, azonban így is kimaradt egy-két mondat, mert a hanganyag felvétele régi és rossz minőségű, de a lényeg így is teljesen érthető.
A hanganyag következik, alatta pedig a szöveges kivonat olvasható.

Londoni és ausztráliai előadás a repülő csészealjakról

- Azt állítja, hogy vénuszi emberekkel beszélt, és "Az űrhajók belsejében" című legújabb könyvében azt írja, hogy utazást is tett. Ezek a tények mind igazak?

- Igazak, tények, és úgy hiszem, még hosszú ideig tények is maradnak.

- Nagyon sokan hisznek a repülő csészealjak létezésében, de annál kevesebben rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, mint Ön. Elmondaná, hol találkozott velük először?

-1952 novemberében a Mojave sivatagban, Kaliforniában.

- És azóta találkozott velük?

- Hogy találkoztam-e velük? Körbe is repültem a Holdat.

- Valóban?

- Igen.

- Ezzel el is érkeztünk a könyve egy bizonyos pontjához, amiben azt állítja, járt egy repülő csészealj belsejében.

- Igen.

- Hogyan történt ez?

- Hogy érti, hogy hogyan történt?

- Hát, hogyan kapott meghívást?...

- Nos, a második találkozás alkalmával meghívtak, hogy tegyek velük egy kört. És... Ugyanolyan volt, mint az utazás a repülőgéppel, amivel most jöttem. (megj.:Adamski itt arra céloz, hogy mesterséges gravitáció volt a hajóban, nem pedig lebegtek, mint ahogy a mi asztronautáink teszik ezt.)

- A könyvében látok néhány nagyon figyelemre méltó fotót. Hogyan készítette ezeket? Különösen az egyik repülő csészealjat ábrázoló fényképre gondolok...

- Nos, amiért figyelemre méltónak tűnnek, ahogy mondta, az azért van, mert teleszkóppal készültek. Közvetlenül fényképezőgéppel nem lehet ilyen képeket készíteni. Azért használnak a csillagászok teleszkópokat, hogy jó képet kapjanak a nagyon távoli csillagokról.

- Mondana néhány dolgot ezekről az emberekről? Milyenek?

- Nos, végül is egészen olyanok, mint mi. Miért is lennének mások? Azt feltételezzük, hogy mi az alkotó képmásai vagyunk, miért is lenne az alkotó egy szörnyszülött másutt?

- Szóval olyanok, mint mi, minden szempontból.

- Teljesen, kivéve, hogy valamivel fejlettebbek.

- És miért van az, hogy nem akarnak nálunk megszokott/nyilvános leszállásokat végezni?

- Nos, nagyon sokszor leszálltak már. 2500 olyan esetről van feljegyzésem, ahol kapcsolatfelvétel történt. Amellett elég sok leszállás ment végbe, amelyek során emberek az enyémekhez hasonló tapasztalatokról számoltak be. Azt leszámítva, hogy ők nem vállaltak kockázatot, mint én. Én sem tettem volna, ha nem gyakorolnak rám nyomást.

- Mit gondol, Mr. Adamski, mi a látogatások célja?

- Nos, azt mondanám, hogy színtisztán tudományos célja van.

- Miért Önnel léptek kapcsolatba?

- Azt hiszem, véletlen volt. Jókor voltam jó helyen. Ez minden. A megfelelő időzítés... Ausztráliában négy repülő csészealjat láttunk közvetlenül az előadás után. Azt kérdezték tőlem, miért nem szálltak le. Azt válaszoltam, leszállhatnak, miután távoztam. Így is történt.

- Mit gondol, jó vagy rossz hatással lesznek ránk?

- Jó hatással. Nagyon jó hatással.

- Mit gondol, mikor találkozik velük újra?

- Mikor találkozom velük? Ezt nehéz lenne megmondani, sosem lehet tudni.

- Nos, még egy utolsó kérdést szeretnék feltenni, Mr. Adamski. Én egy rádióriporter vagyok, és szeretnék interjút készíteni velük. El tudná ezt nekem valaha intézni? Mit gondol?

- Bárcsak el tudnám, de ez nagyrészt tőlük függ. Én biztosan megpróbálnám.

- Tudatná velem, ugye?

- Akár most rögtön is.