George Adamski utazása a Szaturnuszra

George Adamski - Report on my trip to Saturn 1962

A bejegyzésben George Adamski a szaturnuszi utazása után, a munkatársai számára írt közleményének tartalmát foglaljuk össze. Ez csak egy kivonat, nem pedig a teljes közlemény fordítása. Köszönet érte Lénárdnak!

Látogatás a Szaturnuszra, a 12 Bolygó Naprendszeri Tanácsának válságkonferenciájára 1962. március 27-30. között.

Adamski azzal kezdi, hogy 1962 március 26-án szállt fel egy kozmikus űrhajóra, mely űrhajó már március 24-én leszállt egy USA légibázisra, hogy ott a kozmikus testvérek az USA kormányzati képviselőkkel két napig tárgyaljanak egy szabályos konferencia keretében. Adamski maga is a  légibázisról szállt be az űrhajóba, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Adamskinak az utazás 9 óráig tartott és sokszor több, mint 200 millió mérföld per óra sebességgel mentek.

Maga a szaturnuszi konferencia március 29-30 között folyt le, de ő és sok meghívott vendég különböző bolygókról már március 27-én megérkezett, Március 28-át pedig meghagyták, hogy minden vendég ismerkedjen a szaturnuszi világ szépségeivel ( megj: itt természetesen egy magasabb dimenziós világról van szó, amely ugyanolyan hiperealitás mint a mi földi alacsony rezgésű világunk) Adamski itt olyan szépségekkel találkozott, amelyeket nem tud szavakba önteni.

Külön felhívja a figyelmet a jellegzetes szaturnuszi utakra, melyek egyáltalán nem hasonlítanak a mi útjainkra, mivel csupa virágból álltak, még a mérföldkövek is, és mindenféle színben pompáztak, ráadásul ezek az utak egyáltalán nem arra szolgálnak, hogy járművek járjanak rajta, mivel ott a lebegő járműveknek eleve nincs is kerekük (megj: ahogy egyetlen magasan fejlett civilizációban sem) és így nem érintik a talajt.

Adamskinál volt egy fényképezőgép is, megpróbálta lefényképezni ezek az utakat, melyek mindegyikének más volt az alapszíne, de visszafelé menet, az űrhajó mágneses tere tönkretette a negatívokat.

Másik, amire Adamski nagyon rácsodálkozott, az épületek: mind formájukra, mind kisugárzásukra. Távolról fehérnek tűntek, míg közelről opálszerűen áttetszőeknek látszottak. Adamski szó szerint a mennyekben érezte magát.

Kihangsúlyozza még, hogy itt az emberi kapcsolatokat össze sem lehet hasonlítani a földivel, mivel ezen a bolygón az összes ember közelebb érzi magát egymáshoz, mint a Földön a legszorosabb családi kötelékben élők.

 Továbbá Adamski felhívja figyelmet a mindenütt jelenlévő harmóniára, amely egy tökéletesen megkomponált harmonikus zeneműhöz hasonlítható, mivel itt az emberek egyáltalán nem rendelkeznek negatív gondolatokkal vagy helytelen viselkedéssel, melyek az embertársaikat károsan befolyásolnák.

Mégis a legfontosabb, amit Adamski akkor a bensőjében érzett: a Szaturnuszon uralkodó tökéletes egyensúly, és ez azért jöhetett létre, mivel maga a Szaturnusz bolygó adja a Naprendszerünknek a legfőbb egyensúlyt (megj: ezért rendelkezik a legfejlettebb gyűrűrendszerrel is!)

Adamski éppen ezért úgy véli, hogy ilyen szintű harmonikus világot mi, a szokásos földi gondolkodással nem érhetjük el, mivel a tudatunk annyira tele van személyes problémákkal, ráadásul gyorsan lehangolódunk és állandóan elégedetlenek vagyunk.

Ám ki az közülünk, teszi fel a kérdést Adamski, aki tökéletességre akar törekedni, arra, amiben a Teremtőnk is részesíteni akar minket? Ennek az isteni szándéknak azonban az ember nem tud örökké ellenállni, mivel az ego feladása révén az embernek előbb-utóbb Istennek kell odaadnia magát.

Adamski szerint az ilyen világgal szembesülni nagy kihívás egy földinek, mivel itt az ego-nélküli lét a magától értetődő, holott a Földön pont az ellenkezője, ráadásul ez a szaturnuszi világ túl ér minden földi eszményiségen is, és ő sem érti, hogy hogyan érdemelte azt ki, hogy itt legyen.

Majd a legközelebbi munkatársaihoz szól, hogy nagyon reménykedik egy olyan nap eljövetelében, amikor ők is mindenben részesülni fognak, amit ő eddig átélt. Ugyanakkor a további segítségüket kéri, hogy minél hatékonyabban tudja teljesíteni a küldetését.

Már március 27-én volt egy kisebb megbeszélés, melyen a 12 bolygó 12 képviselője vett részt (Adamski a Földet képviselte!), ekkor minden képviselő a bolygójának megfelelő szimbólumot kapott.

Március 28. a bolygóval való ismerkedéssel telt el.

Március 29-én a tanácskozás egy gyönyörűen szép konferenciaépületben kezdődött el, ahol minden gombnyomásra működött: egyik gomb lenyomásával a padlóról minden korábbi díszlet eltűnt, egy másik gombbal a konferenciához szükséges bútorok székekkel együtt jelentek meg. A falakat is a kívánt nagyságban és szélességben lehetett állítani. A szervezők bíborarany színű falak és magas, karcsú oszlopok mellett döntöttek.

A 12 bolygói küldöttből 6-6 ült az asztal körül mindkét oldalon, a 13., az Elnök, középen. A tanácskozóasztal közepén volt egy bemélyedés, ahol 13 kicsiny vízforrás tört fel, jelképezve a jelenlevőket. Mindegyik forrásnak megvolt a saját színe és szaga, melyek kellemesen betöltötték a termet. Mindenütt halk zene is szólt, melyhez hasonlót Adamski a Földön még sohasem hallott.

Erről a csodálatos érzéki összhatásról Adamski azt felvilágosítást kapta, hogy ez a Teremtő szeretetét jelképezi a teremtményei iránt.

Minden résztvevő a konferencia idejére olyan színű és ábrájú öltözéket kapott, ami azt a bolygói világot fejezte ki, amelyet ő képviselt. Adamski ruhája fekete-kék volt, de a kéket benne semmilyen földi kékhez sem lehetett hasonlítani.

Ruhája jobb karján egy tövises rózsa volt látható, bár a rózsának egyáltalán nem földi formája volt. Adamski rögtön tudta, hogy mit jelképez a tövises rózsa: a Földi életet! Erről rögtön Jézus jutott eszébe, mivel a földi útjának ugyanez volt a jelképe.

A konferencia Elnöke opálosan csillogó ruhát viselt, mely a kozmikus rend alapelveit jelképezte.

Az első ülés földi idő szerint elég hosszan,18 órán keresztül tartott. Adamski az egész idő alatt úgy érezte, mintha már nem is saját gondolkodási képességgel rendelkezne, hanem egy olyan személyiségként, aki sokkal inkább a tökéletes Egész részeként létezik.

A konferencia első témaköre - és a közben felmerülő kérdések:

a Föld és a Naprendszer - tekintettel a Nap pólusváltására, mely kihatással van a Naprendszer összes bolygójára. Feltették a kérdést: a Naprendszerünk az elfajulás felé tart? Ezt mindenki megerősítette. Mit tudunk akkor tenni?
Ám több óra tanácskozás után sem született határozott döntés, Jóllehet a tudományos vizsgálatok egyre kiterjedtebb változásokra mutatnak rá, de még néhány év kell, hogy határozottan kijelenthessük: a Naprendszerünk valóban elindult vagy sem az elfajulás útján.
Az evakuáció:
Minden bolygó, amely kozmikus űrhajókkal rendelkezik (a Föld kivételével mindegyik rendelkezik) ebben az esetben (visszafordíthatatlan elfajulás esetében) lakható szomszédos naprendszerekbe kell költöztetnie a lakosságát.
Ezekben az új csillagrendszerekben máris (megj: vagyis már 1962-ben) egy millió naprendszerünkbeli él, köztük sok földi is!
Ám abban az esetben, ha egész Naprendszerünk lakosságát azonnal evakuálni kellene, egyedül csak a Föld lakossága pusztulna el, mivel csak ő nem rendelkezik evakuációs űrhajókkal.
A naprendszerünkbeli bolygók testvérei elvileg ugyan segíthetnének nekünk, de vészhelyzet esetén először a saját sok milliárd főnyi lakosságukat kell menteniük, így idejük és főleg űrhajójuk már alig maradna a földi lakosság menekítésére.
A Naprendszerünk 11 másik bolygója 1962-ben összesen 141 milliárd, Földünk 3 milliárd (most 7 milliárd) főnyi lakossággal rendelkezett. (Megj: ez azt jelenti, hogy a Naprendszerünk akkor átlag 12 milliárd fő/bolygó lakosságszámmal bírt!)
Ezenkívül ott van még ennek a 144 milliárd embernek a személyes tulajdona, vagyona is, melyet szintén figyelembe kell venni e gigantikus áttelepítési műveletnél.
Mindenesetre még senki sem tudja pontosan a részleteket - hangzott el a tanácskozáson.
A leglényegesebb azonban: a Föld lakosságának a legsürgősebben egy saját űrhajóflottát kell kiépítenie, melynél más bolygók testvérei máris megpróbálnak segíteni neki.
- Konferencia további ismertetését abbahagyom, mert a lényeg már átadásra került. További részletek bemutatása ugyanis csak elterelné az ember figyelmét.
Lényeg bemutatása pedig nem egyszerű "sztorizás" (amit az ember amúgy is 2 perc alatt elfelejt), hanem erről szól: a Fény és a sötétség kozmikus harca a földi emberiség LELKÉÉRT a 20-21. században.
A valódi UFO-, pontosabban Fényhajó-kutatás erről szólna többek között, hogy ennek a kozmikus harcnak különböző drámai fejezeteit feltárja - melyről persze sem a földi emberiség, sem annak bűnöző vezetői, sem az egocentrikus őrület határán álló alternatív gondolkodói nem tudnak semmit - mivel valamennyien egy lényeges pontban közösek: gondolkodásuk a Földre van bezárva! - Vagyis a múlthoz vannak kötve, ami egy és ugyanaz!