George Adamski életrajza

George Adamski (1891-1965) fiatal korában

George Adamski 1891. április 17-én látta meg a napvilágot Lengyelországban, de amikor két éves volt szüleivel együtt átköltöztek Amerikába, és New York-ban telepedtek le. 1913-ban, 22 évesen csatlakozott a 13. lovasezredhez, ami a mexikói határban állomásozott. 1917-ben megházasodott, Mary Shimbersky-t vette feleségül, ám a nő 1954-ben meghalt. Időközben Adamski nyugatra költözött és egy ideig a Yellowstone Nemzeti Parkban dolgozott karbantartási munkásként, majd később egy oregoni malomban, aztán pedig egy kaliforniai betongyárban. 1930-tól kezdődően elkezdi érdekelni az akkor népszerű okkultizmus, valamint a keleti vallások és előadásokat is tart saját elképzeléseiről, amiket "egyetemes törvényeknek és haladó kereszténységnek" neveztek el. 1934-ben Laguna Beach-re költözik és megalapítja a"Tibeti Királyi Rend" (Royal Order of Tibet) kolostorát, ahol tanítványai igazi "filozófusként" néztek fel rá. Bár Adamski sokat merített a jógából, az okkultizmusból, a kereszténységből, mégis eredetinek és egyedinek tűnt a filozófiája. Hamarosan a kormánytól is kapott engedélyt, hogy bort használjanak vallási célokra. Ez a szesztilalom idején volt, de Adamski később bevallotta, hogy sokszor csempészett italt, amiből egy kisebb pénzt is össze tudott gyűjteni. Két könyvet is publikált időközben: egy verses kötetet, valamint a "Kérdések és Válaszok - Bölcsesség Mesterei a Távol-Keleten" című művet. Már ekkor kisebb népszerűségre tett szert, ugyanis előadásait olykor a Long Beach-i és a Los Angeles-i rádiók is közvetítették. 1940-ben feleségével és pár követőjével a kaliforniai Palomar Mountain-re költöztek, ahol egy nagy obszervatórium volt megtalálható. 1944-ben egyik tanítványa, Alice K. Wells finanszírozásával egy 20 hektáros telket vásároltak, ahol felépítették az otthonukat és a Palomar Gardens névre keresztelt kempinget egy kis étteremmel, ami a Palomar Garden Cafe nevet kapta. Időközben természetesen tovább tanulmányozták a vallást és a filozófiákat. Adamski követői és tisztelői kitüntették őt a "professzor" címmel, de ő maga valójában semmilyen felsőfokú főiskolai vagy egyetemi végzettséggel nem rendelkezett.

A Palomar Garden Cafe és Adamski

Aztán az 1946-os október 9-én lévő meteoresővel kezdődtek meg a földönkívüliekkel való kalandjai, aminek állítólag olykor több szemtanúja is volt. Ezt részletesen ellehet majd olvasni a "A történet és a kiadványok fordításai magyarul" részben. Adamski rengeteg támadásnak volt kitéve és sokszor téves információk is napvilágot láttak vele kapcsolatban. Például ő maga sosem állította magáról, hogy professzor lenne. A másik dolog pedig, hogy sosem dolgozott a helyi csillagvizsgálóban, pusztán néha bejárhatott, mert jó kapcsolatot ápolt az ott dolgozókkal. Lévén mert ő maga is érdeklődött a csillagászat iránt: a tanítványától is kapott egy teleszkópot, valamint a birtokában volt egy tükrös távcső. Ezt le is írja az 1953-ban megjelent könyvében, aminek címe a "Repülő Csészealjak Leszálltak". Az akkor 32 éves Desmond Leslivel írta meg közösen, akiről annyit kell tudni, hogy magyar-ír-angol-skót-angol származású arisztokrata családból származott, pilóta volt a II.világháborúban és több könyvet is publikált. Ahogy telt az idő Adamski egyre népszerűbb lett és világ körüli turnéra is hívták. Olykor egyes előadásain 4000-5000 ember is részt vett, így igen jó és széleskörű kapcsolatokat tudott kialakítani, aminek folytán olyan emberekkel is találkozott négyszemközt, mint Juliana holland királynő vagy XXIII. János pápa. Folyamatosan megfigyelte az FBI és fotográfiáját több helyen is elemeztették. Óriási vita alakult ki róla, míg egyes szakértők hitelesnek ítélték meg, mások csalónak. Ugyanez volt a helyzet állításaival: miután az első műholdakat a csillagok közé bocsájtották és átvizsgálta a Holdat, nem olyan képet festett, amit Adamski elmondott róla. Mégis voltak olyan állításai, amik igaznak látszottak: amikor az idegenek űrhajóján volt és kinézett az ablakon, azt mondta "mintha milliárdnyi szentjánosbogár hunyorgott volna mindenhol a sötét űrben". Kilenc évvel később John Glenn űrhajós a Mercury űrhajó utasa így fogalmazott: "..számtalan apró fényt láttam, élénk-sárgászöldek voltak, olyan volt, mintha szentjánosbogarak repkedtek volna a sötétségben." Ezt a fajta "effektust" az oroszok is megtapasztalták. Honnan tudhatott erről Adamski, ha minden állítása hamis lett volna?

Adamski kamerájával

Az évek során egyre több publikációja látott napvilágot Georgenak, de egyre vadabb állításokkal. Hűséges követőinek - akik 1946 óta vele tartottak - ez már sok volt és nem értették mi történt a férfival, de elpártoltak tőle a hatvanas évek elejétől kezdődően. Köztük volt Lou Zinsstag és Lucy McGinnis is, akik viszont életük végéig kitartottak az mellett, hogy az első 1952-es sivatagi találkozása biztosan valódi volt, mert ők maguk is részesei voltak az eseménynek. Egyesek úgy gondolták, hogy talán az idegenek szakították meg vele a kapcsolatot egy idő után, de Adamski továbbra is szédítette a tömeget vagy túlcicomázta a dolgokat. Mások úgy vélték, hogy szándékosan félrevezették a férfit. De hűséges követői élete végig voltak, akik minden egyes állítását elhitték. A sorozatos vádak után George egyik levelében így ír: " Soha nem kellett ahoz kimennem az űrbe, hogy ismerjem az űrhajókat és utasaikat. A pokolba is már, évekkel ezelőtt tudtam ezekről a dolgokról. Nem tettem mást, mint kivetítettem a tudatomat ezekre a lényekre odakint. Már gyerekkorom óta kaptam tőlük instrukciókat, hogy felkészüljek a későbbi személyes találkozásokra."

Időközben más kapcsolattartók is feltűntek a szinen és hasonló találkozásokról számoltak be, mint Adamski.

Utolsó időszakában gyomor-bélhurutban, majd pedig hashártyagyulladásban szenvedett.

Végül 1965. április 23-án halt meg szívrohamban, Marylandi otthonában, 74 évesen.
Máig az egyik leghíresebb és legvitatottabb kapcsolattartó az ufológia tárgykörében.

George Adamski sírja