Howard Menger filmfelvételei az űrhajókról

A következő felvételeket Howard Menger kapcsolattartó készítette még az 1950-es években. Sajnos ez csak egy válogatás, nem az összes és nem is a teljes videóanyag - ám azok sajnos sehol sem találhatóak meg az interneten. Valószínűleg valamilyen magánkézben vannak jelenleg.

Howard Menger fotói

Menger próbált bizonyítékokat szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy tényleg találkozott földönkívüliekkel. Űrhajókról és pár alakról is készített képeket, sőt Holdbéli utazásáról is. Volt akiket ez meggyőzött, míg volt, akiket nem.

Sajnos a fotók nagy része nem található meg az interneten. Párat az ebay nevű internetes aukciós-vásárlós oldalon találtam meg eladóként, azonban azokra ráírták, hogy ebay. Ettől függetlenül közzé teszem őket, mert másként nincsenek meg. Egyes fotók pedig a mozgófilmjeiből vannak kivágva. A képek alá rövid ismertető szöveget írtam.

Menger nézi a közeledő csészealjat

Két jelenet az egyik mozgófilmből

1957-es fotósorozat egy ufóról, Utahban.

Űrhajó az egyik mozgófilmből

Képek a mozgófilmből

Egy igencsak rossz minőségű fotó egy landoló hajóról

Mengert állítólag elvitték a Holdra is. Ezt az ablakból fotózta

Egy másik kép az űrhajóból, ahol a Hold kráterei látszódnak

Ez a két kép már a Holdon készült, ahol állítólag bázisok is találhatóak

Holdbéli burokbázis, fölötte szálló csészealjjal

A csészealjból kiszálló űrhölgy. Az övén megnyomott egy gombot, ami felfénylett és eltűnt Menger szeme elől.

Közeledő Vénuszi űrhajó

Leszállt hajó

A hajóból kiszálló alak, akinek elmosódnak a körvonalai a nagy fény miatt

Ismeretlen eredetű anyag, aminek aztán nyoma veszett

Ez a két kép azért érdekes, mert állítólag fényalakok, azaz az idegenek jelentek meg a fotókon nem fizikailag, hanem "fénylényként"

Howard Menger életrajza

Howard Menger 1922. február 17.-én született Brooklynban, New Yorkban. Fiatal korában New Jerseybe költözött és ott is tanult állami iskolában. 10 évesen volt az első különös élménye, amikor egy gyönyörű nővel találkozott, akiről kiderült, hogy egy földönkívüli lény. Később a Picatinny Arsenalban dolgozott, ami egy amerikai katonai kutatási létesítmény és a lőszereket felügyelte. 1942-ben besorozták a hadseregbe, ahol a 17. zászlós páncélozott-tank osztályba rendelték be, és itt is több élményben volt része az idegenekkel kapcsolatban. Leszerelése után 1946-ban megalapította a Menger Reklám Companyt Washingtonban és New Jerseyben. 20 évet töltött ebben az üzleti életben és megalapította másik cégét, az Energy Systems Research Inc.-et, ami az elektromágneses energia alapkutatásával foglalkozott. Az 1950-es években végül repülő csészealjat fotózott, gyarapodtak élményei és könyvet is publikált róla. Úgy vélte, hogy ezeket a szerkezeteket valamilyen elektromágneses erő veszi körül és ez semlegesíti a gravitációt. Rengetegen érdeklődtek története iránt és ekkor ismerkedett meg egy újságíró hölggyel, Connieval, aki aztán a felesége lett. Mivel Menger érdeklődött a művészetek iránt, ezért több képet is festett, zongorázott és 1957-ben még egy lemezt is kiadott. Az elektromágneses kísérletei miatt felfigyelt rá a kormány és az FBI, így titkos kísérleti műveletekben is részt vett - legalábbis ezt állította. A későbbi években egy időre eltűnt a köztudatból, majd nagy meglepetésre a hatvanas években újra megjelent és már nem volt biztos tapasztalatainak valóságtartamában. Később is küszködött azzal, hogy vajon hallucinált-e, esetleg a katonaság vezette-e félre. Egy időre szakítottak az ufó témával, mert két gyermeke is született a párnak: Heidi (lánya) és Eric (fia). A kilencvenes évekig nagy csönd volt körülötte, majd újra megjelentett egy könyvet, amiben már úgy gondolta, hogy mégiscsak földönkívüliekkel találkozott. Szerinte azért hasonlítottak ránk annyira, mert ők voltak az őseink és folyamatosan visszajárnak ellenőrizni földi "testvéreiket". Szerepelt még pár dokumentum filmben is, de aztán végleg eltűnt a köztudatból, és mindösszesen e-mail levelezésekben segítette az ufó kutatókat. Már ekkor is betegeskedett, de csak 2009. február 25.-én, 23:11-kor, 87 évesen hunyt el. Felesége, Connie még mindig él gyerekeivel és unokáival.

Howard Menger interjú - Kérdések és válaszok a "Repülő Csészealjak"-kal kapcsolatban

Végre fél évszázad után egy fejezetet olvashatunk magyarul is az ötvenes évek spirituális kontakta-irodalmának másik alapművéből , a "From Outer Space to You"-ból. A könyvet két részre osztották és ez a másodikból való. (Questions and Answers About Flying Saucers)

Forrás: www.spiritufo.ditro.hu

Fordította: Borosnyay Gábor

1.rész

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

A „REPÜLŐ CSÉSZEALJAK”-KAL KAPCSOLATBAN

A sok levél miatt, amelyekben bizonyos felvilágosításokat kértek tőlem, és a minden előadásom után szükségessé váló többlet idő miatt is, hasznosnak ítéltem meg, ha összegyűjtök néhány kérdést a leggyakoribbak közül és az én válaszaimmal az olvasók elé tárom.

( Howard Menger a válaszadó )

Kérdés: Mi egy „repülő csészealj”?

Válasz: Egy bolygóközi űrjármű.

K: Honnan jönnek ezek?

V: Naprendszerünk más bolygóiról, a Marsról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, de Naprendszerünkön kívüli bolygókról is. ( Vannak egyszerűbb építésű űrhajók is, amelyeket a mi bolygónk emberei építettek. Ezek az emberek más bolygókkal állnak kapcsolatban azok szolgálatára. Ők fejlett spirituális értelemmel rendelkeznek és a természeti törvények tudására tettek szert. Ezért rájuk bíznak olyan információkat is, amelyekkel ilyen járműveket lehet építeni.)

K: Ki látta a „repülő csészealjak”-at?

V: Emberek százezrei az egész Földön.

K: Hogy néznek ki?

V: Csészealjakhoz hasonlóan, innen az elnevezés, korongalakúan, harangalakúan, stb. Gyakran vesznek fel különböző alakot és színt azoktól a mágneses mezőktől függően, amelyek körülölelik őket.

K: Hol láthatjuk ezeket?

V: Repülés közben az égen, mindenütt az egész Földön. Csak félreeső helyeken szállnak le, ahol úgy tudnak kapcsolatba lépni emberekkel, hogy azzal nem keltenek feltűnést.

K: Milyen gyorsan repülnek?

V: A Föld légkörén belül óránként több mint 20.000 mérfölddel ( 32.000 km ) repülnek. Azon kívül túl tudják szárnyalni még a fénysebességet is.

K: Látta őket valaki leszállni is?

V: Igen. Rajtam kívül még sok ember látta őket leszállni, de sokan mások nem beszéltek az élményeikről.

K: Vannak emberek is ezekben a járművekben?

V: Igen, olyan fizikai élőlények kormányozzák ezeket a járműveket, mint amilyenek mi vagyunk.

K: Ezek az emberek ki is szállnak?

V: Igen, ha kapcsolatba szeretnének valakivel lépni vagy ismereteket szeretnének gyűjteni.

K: Hogy néznek ki ezek az emberek?

V: Ők is emberek, és úgy néznek ki, mint mi; szilárd fizikai testük van, csak másképp öltözködnek, mint mi.

K: Hány személy tartózkodik egy „repülő csészealj” fedélzetén?

V: Én sosem láttam többet, mint 6 személyt egy járműben. De utazhatnak 3-6-9-es vagy 4-8-12-es egységekben is, attól a bolygótól függően, ahonnan származnak, vagy azon emberek polarizált egyensúlyától függően, akik kapcsolatban állnak az űrhajó mechanikai szerkezeteivel.

K: Kérdeznek ezek az emberek valamit, vagy beszélgetnek egymással; hogyan nyilvánulnak meg?

V: Telepatikusan beszélgetnek egymással, de szájon keresztül is, attól függően, hogy kivel vesznek fel kapcsolatot.

K: Miket mondanak?

V: Azt mondják, hogy irántunk, a testvéreik iránt érzett szeretetből és együttérzésből jönnek, azért, hogy segítsenek nekünk eljutni az élet magasabb értelmére.

K: Milyen nyelven beszélnek?

V: Meg van a saját nyelvük, amely számunkra érthetetlen lenne, mivel egy magasabb frekvencián történik és egy másfajta harmóniában az ő hangskálájukon. Mindenesetre képesek arra, hogy rövid időn belül beszéljenek bármelyik földi nyelvet, amelyeket könnyedén, elektronikus készülékek segítségével sajátítanak el.

K: Értésre adják azt is, hogy honnan jönnek?

V: Igen, általában igen. Azok, akik velem vettek fel kapcsolatot, a Marsról, a Szaturnuszról, a Vénuszról és valószínűleg a Jupiterről is jöttek. ( Megj : elsősorban a legnagyobb Jupiter-holdról, a Ganimédeszről, ahol fejlett civilizáció van. )

K: Békés szándékkal jönnek hozzánk?

V: Ők azt mondják, hogy senki sem hagyhatja el addig a bolygóját, ha az a szándéka, hogy meghódítson vagy leigázzon egy másik világot. Ők általában nem ellenségesen viszonyulnak hozzánk, sokkal inkább szeretettel és a Végtelen Atya szolgálatában jönnek.

K: Látott valaki is valaha egy ilyen járművet felszállni a Földről?

V: Igen, emberek százai látták felszállni őket, sőt repültek is velük.

K: Keltenek zajt is ezek a járművek?

V: Ez a mi fülünk számára nem hallható.

K: Léteznek képek a felszálló járművekről?

V: Igen, nekem vannak színes felvételeim landoló és felszálló űrhajókról, valamint a ki- és beszálló emberekről. A polaroid kamerával készítettem róluk képeket - egy olyan kamerával, amelyik azonnal automatikusan elő is hívja az elkészített képeket. Ezeket a felvételeket a jövőben egyszer be fogom mutatni.

K: Ki van-e téve az ilyen járművek szemlélője valamilyen hatásnak, legyen az fizikai, érzelmi vagy mentális hatás?

V: Ha ilyesmi történik, akkor azt mi magunk okozzuk, tudatlanul és szándékon kívül félelem vagy pánik által. Szóltak tudósítások olyanról, hogy egy földi ember túl közel ment a járműhöz, akkor, amikor még működésben volt a meghajtó erő.

K: Ha vannak ilyen járművek az egünkön, miért nem látni azokat gyakrabban, úgy, mint a menetrendszerű repülőgépeinket?

V: Először is ezek nem felelnek meg a mi menetrendszerű repülőgépeinknek, másodszor a mi egünkön ezek a járművek valami idegenszerűt jelentenek, és harmadsorban ahhoz, hogy megnyerhessék a földi embereket, - a mi bolygónk ellenségeskedő természete miatt – mindennek nagyon lassan kell történnie.

K: Miért nem tesznek hivatalos látogatásokat a kormányokon keresztül, vagy tömeges látogatásokat és miért nem tartanak tömeggyűléseket?

V: A tömeges leszállások, a nagy felhajtások és hasonlók csak zavart okoznának, és a hadseregeket is azonnal mozgósítanák. A Föld kormányai nyugtalanokká válnának, és mindegyik azzal próbálkozna, hogy az egészből valamilyen előnyhöz juttassa saját magát. Ez valószínűleg hisztériához és pánikhoz vezetne. Ezért az emberiség érdekében jobb, ha az űremberek a legnagyobb elővigyázatossággal közelednek hozzánk. Ezenkívül a világűrből jövő látogatóknak természetesen nincs semmilyen igazolványa vagy útlevele. És miután mi elég gyakran minden idegen állampolgárról feltételezzük, hogy ügynök lehet, nagyon alapos vizsgálatnak vetjük őket alá. Nos, ugyan mit tennének a hatóságok, ha más bolygókról származó teljességgel idegen emberekkel találnák szemben magukat? Akkor csak véget nem érő nyomozások és huzakodások indulnának meg, miközben a más bolygóról jöttek küldetése elsikkadna a bürokrácia tengerében. Nagyon kétlem, hogy lenne idejük és kedvük belemenni az intrikáknak és kémkelődéseknek ebbe a bolond földi játékába. Ezért ők közvetlenül jönnek az emberekhez, úgy, hogy az övéikkel jutnak kapcsolatba, és így a többi földi ember majd fokról fokra ismeri meg őket, félelem, pánik és cenzúra nélkül. A Földön minden nagyobb mozgalom eddig mindig az egyszerű népben kezdődött. Így ez a világűrbeli történet is oda való, a nép köré.

K: Ha beszélik a mi nyelvünket, akkor miért nem keverednek el közöttünk és fedik fel a kilétüket?

V: Megpróbálták, de az emberek egyszerűen nem hisznek nekik, mégpedig azért nem, mert úgy néznek ki, mint mi, és nem valamiféle szörnynek hat vagy nyolc kézzel, stb.

K: Mennyi ideje jönnek már ide a mi légkörünkbe?

V: Évezredek óta.

K: Akkor miért nem beszélnek nekünk az űrutazás csodálatos élményeiről?

V: Bizonyos emberek által megtették ezt, mivel azok az emberek oda tudnak figyelni rájuk és el tudják hinni mindazt, amit mondanak nekik a földönkívüliek, még akkor is, ha nem látnak semmit. Aztán olyan is van, hogy bizonyos ezzel kapcsolatban feltárt információknak még titokban kell maradnia.

K: A kozmosz melyik részéről jönnek az űremberek; vagy különböző dimenziókból jönnek?

V: Ők hozzánk hasonlóan szellemi lények és van fizikai alakjuk is, ami bolygóotthonuknak megfelelő. Az ő bolygójukon a légkörön belül létezik az időtényező, ugyanúgy, mint a Földön, de a világűrben nincs idő. ( Megj : magasabb bolygókon csak szubjektív idő létezik . )

K: Ők most repülnek először a világűrben?

V: Nem, évezredek óta utaznak a világűrben.

K: Hogyan tekintenek ránk?

V: Mint testvérekre és szeretnek bennünket.

K: Miért jönnek ide és mi a szándékuk?

Megpróbálják elérni nálunk, hogy vágyakozzunk egymás jobb megértésére, hogy képesek legyünk segíteni magunkon, hogy megakadályozzuk bolygónk elpusztítását, amelynek – érthető módon – rossz hatása lenne az egész Naprendszerre. Legfőbb ideje, hogy mint emberiség felnőtté váljunk végre.

K: Mely bolygókról jönnek?

V: A Marsról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, a Jupiterről, de néhány Naprendszerünkön kívüli bolygóról is.

K: Jönnek járművek a Naprendszerünkön kívülről is?

V: Igen, sőt néhány anyahajó jött már távolabbi tejútrendszerekből is.

K: Melyek a fő járműtípusok?

V: Vannak a kis korongok, amelyek távirányítású ellenőrző és vizsgálati eszközök, amelyek a főhajókról jönnek, abból a célból, hogy rögzítsék azoknak az embereknek a gondolatait, érzéseit, hangulatait és más körülményeit, akik szívesen tartózkodnak az adott területen, de azért is, hogy egy leszállás előtt felderítsenek esetleg várható ellenségeskedéseket. Néhányat ezek közül arra is használnak, hogy később kapcsolatot vegyenek fel bizonyos, ily módon tesztelt személyekkel. E korongok átmérője 12 cm-től akár a 2,4 m is terjedhet.

Aztán vannak a harang alakú vénuszi  vagy szaturnuszi hajók, melyek átmérője kb. 15 m, és kb. 6 m magasak, fémesen szürkék, de kinézetükben valamivel laposabbak, mint egy vénuszi felderítő hajó.

Vannak anyahajók vagy  hordozóhajók, amelyek elliptikusak, szivar- vagy tojás-alakúak. Ezekről azt mondják, hogy akár 1000 m hosszúak is lehetnek, de úgy tűnik, hogy nagyságuknak nincs határa.

És vannak zöld  tűzlabdák, melyeket az űremberek arra használják, hogy védjenek minket a légkörünkben bekövetkező atom- és hidrogénrobbanások hatásaitól. ( Ugyanezt mondja több más kontakta-személy is, pl. Orfeo Angelucci - megjegyzés a kiadótól )

K: Milyen a többi bolygó, pl. a Mars vagy a Vénusz?

V: A Vénusz valamivel kisebb, mint a Föld. Jelenleg abban az állapotban van, mint amilyenben a Föld volt sok ezer évvel ezelőtt: fiatal és egészséges, pompás zöld növényekkel, nagy tavakkal, hegyekkel, nagy erdőkkel és dombokkal. Van manapság Kaliforniában néhány vidék, ami hasonlít a vénuszi tájakra. Ezek szép tájak, pompásan zöldek, igazi paradicsomi vidékek. Dél-Amerikában is vannak helyek, amelyek hasonlítanak azokra, amelyeket a Vénuszon láttam. A vénusziak meg is tesznek mindent azért, hogy bolygójukat megtartsák fiatalnak, szépnek és egészségesnek. A légkörük a miénkéhez képest nagyon hasonló, de a nap romboló sugarai nem képesek behatolni. ( Megj : a vastag felhőréteg miatt, mely a vénuszi magasabb dimenzióban egy védelmet is jelent a káros külső hatásokkal szemben. ) Ezért az emberek többségükben világos bőrűek és szőkék.

K: Vannak kormányzataik, városaik és vidéki településeik, farmjaik, kertjeik, gyáraik, iskoláik, stb.?

V: Nincs semmilyen hatóság, nincsenek kormánytisztviselők. Békében és harmóniában élnek, és mindenki tudja, hogy miben van különleges tehetsége, így mindenki olyan munkát végez, amilyent szeret. Vannak épületek, amelyekben dolgoznak, vagy ahol a járműveiket állítják elő, de ezek az épületek szép helyek, nem olyanok, mint a mi gyáraink. Fémpénzt sem kapnak a munkájukért cserébe. Csak képességeket és lehetőségeket biztosítanak egymásnak. Mindenki a tehetségeinek és kívánságainak megfelelően kap javakat és senki sem szenved hiányt semmiben.

Mi, itt a Földön, azért dolgozunk, mert muszáj dolgoznunk. Ők azonban a Végtelen Atya szolgálatában dolgoznak. A farmjaikon megteremnek a gyümölcsök, a zöldségek és a virágok. Viszont húsukért állatokat nem tenyésztenek, mivel nem esznek húst. Az állatok szabadon kószálnak a tájakon és élik természetes életüket. Étkezési célra nem ölik meg őket.

Vannak ott a bölcsességnek iskolái, melyeket a gyerekek is, a felnőttek is látogatják. A legtöbb ismeret azonban velük születik a gyermekekkel, mivel ők már a múlt tapasztalatának a tudásával születnek meg. Az egykor megtanult ismeretek képezik mai tudásukat, amit alkalmaznak jelen életükben, hogy bölcsességet szerezzenek a jövőbeli használatra. Kis településeken laknak, amelyek erdőkben és szép természeti környezetben létesülnek. Nem tarolják le az erdő összes fáját és bokrát, hogy aztán, mint a földiek, nagy kalitkákat építsenek maguknak. Településeik kicsik, néhány ezer embernél többet nem foglalnak magukba. A lakóhelyeik tehát nagyon elszórtan, decentralizáltan helyezkednek el.

K: Amikor az űremberek ismert földi személyekkel léptek kapcsolatba, azok miért nem beszéltek később az élményeikről?

V: Különösen a hivatalos kormányzati személyek tartózkodnak attól, hogy beszéljenek, mert az felbolygatná a gazdasági életünket. Azok az ismeretek, amelyekre az ilyen személyek szert tettek a kapcsolatok során, egy egészen más, a mienkétől különböző életmódot mutattak be nekik. Egy Isten törvénye szerinti életet, nem az emberi törvények szerintit. Legtöbb mai mechanikai energiaforrásunk elavulttá válna abban a világban. ( Megj : ami a földi kizsákmányolásunk alapja )

K: Vajon a Föld összes országával vettek már fel kapcsolatot?

V: A Föld összes országából származó emberrel vettek már fel kapcsolatot.

K: Miért csak bizonyos emberekkel lépnek kapcsolatba?

V: Bizonyos emberek belsőjükben az igazság ismeretével születnek, vagy más bolygóról inkarnáltak ide. Ilyen esetben az űremberek a saját fajtájúakat fogják felkeresni, miáltal ezen Földre inkarnált személyekben igazság kis szikrája lánggá terebélyesedhet, mert nagy bátorságuk kell rendelkezniük, meg azzal a képességgel is, hogy eltűrjék a velük szembeni állandó gúnyolódásokat és támadásokat.

K: Ha azért jönnek ide, hogy segítsenek nekünk, akkor miért titkolják el a kilétüket?

V: Nem tesznek semmi különöset azért, hogy elfedjék identitásukat, és azoknak, akikkel kapcsolatot létesítettek, felfedik magukat.

K: Élnek űremberek itt közöttünk a Földön?

V: Igen, más bolygók embereinek ezrei élnek közöttünk. Egyesek reinkarnáltak, mások közvetlenül űrhajóval jönnek a bolygójukról. Ők esetleg a szomszéd ajtód mögött élnek. Egyikük vagy másikuk talán a munkatársatok, vagy az a személy, aki kiszolgál benneteket egy étteremben vagy egy boltban. Nekik mind egy ismertetőjegyük van: a felebarát szeretete.

K: Miért nem mondják el nekünk, hogyan kell építeni egy űrhajót?

V: Mert ez ugyanolyan lenne, mintha egy gyerek kezébe adnánk egy petárdát, egy autót vagy egy fegyvert. Hogyan tudnánk mi együtt élni más bolygók embereivel, mikor arra sem vagyunk képesek, hogy földi szomszédainkkal jól kijöjjünk. Mi az űrhajók építésének tudását hódításra használnánk. A többi bolygón nincsenek háborúk, és ők azt szeretnék, hogy ez így is maradjon.

K: Néhány beszámolóból az derül ki, hogy különböző közforgalmi pilótáink is láttak „repülő csészealjakat”. De azt mondták, hogy ők hallucináltak vagy időjárási ballonokat láttak. Ilyenkor miért nem bocsátották el őket, hiszen a légi utasok biztonsága pilótáink megbízhatóságától függ?

V: Mert a hatóságok nagyon jól tudják, hogy ezek a pilóták nem hallucináltak. Tudják, hogy a pilóták az igazságot beszélik, és hogy túl sok repülős látott „csészealjakat”, miáltal a dolgot úgysem lehetne teljességgel elnyomni.

K: Mennyi az átlagos élettartam a többi bolygón?

V: Kb. 800 év. (Mózes 1.könyve 5.fejezetében az Ádám utáni ősatyák életkora 777 és 969 év között van megadva. Megj. a kiadótól)

K: Mutattak vagy adtak ide nekünk az űremberek valamilyen bolygóotthonukról készült képeket vagy filmeket?

V: Igen, a jövőben be lesznek mutatva azok a képek, amelyek más bolygókon készültek. Ezek kiterjednek a bolygó tájaira, lakóira, állatokra, stb.

K: Milyen ruházatot viselnek az űremberek?

V: A Vénuszon és néhány más bolygón a nők hosszú, libegő, tunikaszerű ruhákat hordanak, ami leér a bokájukig különböző pasztell színekben. Egyesek rövid ujjúak, mások meg hosszú, bő ujjúak.

A nők derekát néha egy ékszerkövekkel díszített öv tartja. Nem hordanak csípőövet vagy szűk alsóneműket. A ruhák kényelmesek, levegősek könnyedek, lazák és enyhén, finoman követik a nőies formák körvonalait.

A férfiak egyfajta sínadrágot viselnek, ami fényáteresztő és puha anyagból készül, hasonlít a nylonra. A férfi- és női ruházat is alkalmazkodik a testhőmérséklethez, úgy, hogy hűvösen vagy melegen tartja a testet akkor is, ha a külső hőmérséklet ingadozik. A férfiak és a nők is szandálszerű lábbelit hordanak. Tűsarkú cipő nem létezik.

K: Van családjuk, vannak gyerekeik? Milyen a szociális szervezetük?

V: Ha két ember teljesen illik egymáshoz, akkor együtt maradnak addig, amíg csak szeretnék, és amíg mindketten fejlődnek egymás mellett. Gyakran több életcikluson keresztül együtt élnek, amelyek a miénkének a többszörösei. Vannak gyermekeik, akiket azonban mindenki szeret. A gyermekek már nagyon korán érnek. A szociális berendezkedésük a közös gazdálkodáson alapul. Az élet minden javát megosztják egymással. Ha mégis valaki egyedül szeretne élni, azt bármikor megteheti. A szociális berendezkedésük a javak közös birtoklásán alapul.

K: Mikor érik el a gyerekek az érettségüket más bolygókon, pl. a Vénuszon; mikor számítanak már felnőttnek?

V: 3 – 5 év alatt nőnek fel. Egy vénuszi gyermek már a születésekor van olyan érett, mint egy 7 éves földi gyerek.

K: Az anyák maguk táplálják a gyermekeiket?

V: A gyermekek csak néhány hónapig szopós csecsemők. Akkor rászoktatják őket a természetes táplálékra, pl. gyümölcs- vagy zöldség-pürére. Állati tejet nem adnak nekik.

K: A gyerekek járnak iskolába?

V: Közösségi iskoláik vannak. Olyan helyek, ahol a gyermekeket a saját szellemi fejlődésükre tanítják. A legtöbb ismeret már ott lappang bennük és ezekben az iskolákban csak azok kifejlesztését segítik elő.

K: Dolgoznak ott az emberek?

V: Ott nincs olyan munka, mint amit mi ismerünk itt. Olyan fejlett technikájuk van, megfelelő gépek és készülékek, amelyek mindenféle munkát gyorsan és megfelelően elvégeznek. Ezért mindenféle szolgálat önkéntes és az emberek szeretetből tevékenykednek. Minden terméket megosztanak egymással. Vannak ugyan részben olyan épületek is, ahova az emberek azért mennek, hogy valamilyen munkát elvégezzenek, ahol a legkülönbözőbb gyakorlati használati cikket előállítják.

K: Milyen vallásúak? Hisznek Istenben? Hisznek Jézus Krisztusban?

V: Az a vallásuk, helyesebben mondva életmódjuk, hogy a Végtelen Atyának szolgálnak, ismereteket gyűjtsenek annak érdekében, hogy magasabb szinten tudjanak szolgálni a Teremtőjüknek. Jézusról tudnak; Ő a fejlődés legmagasabb fokán állt.

K: Hogy néznek ki a házaik?

V: A Vénuszon a házak kupola-alakúak és félig átszűrődik rajtuk a fény. Néhány ottani épület hasonlít a mi modern szerves építészetünkre.

K: Milyen az időjárás a többi bolygón? Vannak ott is évszakok?

V: Az évszakok nem annyira elkülönülőek, mint a Földön. A Vénuszon pl. olyan évszakok vannak, mint a Földön, csak épp a hőmérséklet az egész év folyamán majdnem azonos, mintha örök tavasz lenne. Csak egyes részeken váltakoznak hozzánk hasonlóan az évszakok, és van tél.

K: Elmehetnénk mi is más bolygókra és élhetnénk ott úgy, mint ők?

V:  Általában nem. A fejlettségben, a rezgési frekvenciában, a légnyomásban stb. meglévő különbségek miatt ideg-összeroppanást szenvedhetnénk. Mégis voltak emberek, akiket űrhajókon fizikailag elvittek más bolygókra, és részben ott is maradtak; az ilyenek nem is akarnak visszatérni. Megint mások egy bizonyos tanulási időszak vagy látogatás után visszatértek, hogy földi testvéreik segítségére legyenek. A visszatértek azonban rendszerint hallgatnak ottani élményeikről. Nem akarnak bolondok házába kerülni vagy kigúnyolás tárgyává válni.

K: Vissza tud térni egy korong alakú űrhajó a Vénuszra anélkül, hogy egy anyahajó védelme alatt állna?

V: Igen, a járműnek meg van az a képessége, hogy saját erőből visszatérjen egy anyahajó szállítói segítsége nélkül.

K: Mi a célja egy anyahajónak vagy hordozóhajónak?

V: A hordozóhajót e Naprendszeren kívül a világűrben történő nagy távolságú utazásokhoz használják. Az ilyen terheket, ellátási javakat és embereket szállít nagyobb tömegben.

K: Az űremberek elvihetnek innen különböző javakat, növényeket, stb. a saját bolygójukra?

V: Igen, sok hajójukat küldik ide botanikus tanulmányok céljából, és azok sok növényünket viszik magukkal, hogy tanulmányozzák és elültessék őket.

K: Mi elültethetünk itt az ő bolygójukról származó növényeket?

V: Igen, a növények idővel képesek alkalmazkodni a különböző frekvenciákhoz.

K: Vannak olyan növényeink, amelyeket más bolygóról hoztak ide?

V: Igen, néhány növényünket a világűrből hoztak ide.

K: Ott a bolygók nevei különböznek azoktól, amelyeket mi használunk?

V: Egyes esetekben igen. Más esetekben a bolygókat szimbólumokkal jelölik. Pl. a mi Földünknek is van egy speciális jele.

K: Vannak szőrök a többi bolygó embereinek is a testén, mint nekünk?

V: Ők nem olyan szőrösek. Némely esetben azonban, ha egy vénuszi személy ide jön, akkor itt erősebben nőnek a szőrei, mint egy átlagos földi embernek.

Ha aztán visszatér saját bolygójára, akkor újból elveszti a szőreit.

K: Befolyásolja egy bolygó frekvenciája a rajta élő emberek szellemi fejlődését?

V: Igen.

K: A férfiak és a nők szociálisan egyenrangúak a többi bolygón?

V: Igen, de fizikai szempontból kellemesebb nőnek lenni a többi bolygón. Pl. a gyermekek szülése ott egy valóban örömteljes és kellemes esemény és nem jár fájdalommal és kellemetlenséggel, mint itt a Földön.

K: Mi a különbség egy újraszületett és egy újból megtestesült lény között?

V: Egy reinkarnáció vagy újraszületés egy olyan lényre vonatkozik, aki önként határozta el, hogy egy fejlettebb bolygóról vagy egy magasabb dimenzióból egy misszió keretében erre a bolygóra jön, abból a célból, hogy itteni testvéreit tanítsa és segítsen nekik, hogy több és mélyebb betekintést nyerjenek a Teremtő egyetemes törvényeibe. Egy újból megtestesült lény viszont olyan valaki, aki közvetlenül ezen a bolygón születik újra az ok és okozatnak a fizikai illúzióban történő kiegyenlítő, születéssel együtt járó megnyilvánulása alapján, röviden karmikus összefonódások miatt. Az első csoporthoz tartozó újraszületettek azonban arra tanítanak minket, hogy lehet élni minden karmán túl is, és hogy az ismeret és a belső megbizonyosodás egy magasabb törvény alá vannak rendelve, mint az ok és okozat.

K: Nehéz egy újraszületőnek megértenie a földi emberek gondolkodásmódját?

V: Az újraszületők általában mesterek vagy majdnem-mesterek. Ezért számukra nem nehéz a földi emberek gondolkodásának megértése, ami azonban néha nehezükre esik, az a földi emberek közötti élet.

K: Mi a különbség egy mester és egy majdnem-mester között?

V: Egy mester mindent meg tud tenni, de nem teszi meg. Egy majdnem-mester majdnem mindent meg tud tenni, és meg is teszi azokat. Benne még működik az a kis százalék, ami előnyben részesíti azt, hogy valamit demonstráljon az énje által ahelyett, hogy hagyja működni Isten törvényeit minden formában és sok ember által. Egy mester zavartnak tűnik a zavartak között, hogy egy legyen közülük, de nem az. Egy majdnem-mester a zavartak között nyugodtnak és önmagát uralónak tűnik fel, de hajlik arra, hogy kivonja magát az emberek közül. Egy mester képes arra, hogy bármikor, mentálisan és éterikusan, amikor csak akarja, elhagyjon egy csoport szórakozó embert úgy, hogy azok nem veszik észre spirituális vagy részleges távollétét, mert egy mester egyszerre több helyen is képes lenni. Egy majdnem-mester úgy hagy el egy csoportot mentálisan vagy fizikailag, hogy akkor úgy tűnik fel azok előtt az emberek előtt, mint egy mester. Egy mester indirekt módon beküldi Isten törvényeit a körülötte lévő zavart emberekbe és amikor azok azt hiszik, hogy a saját gondolataik alapján cselekszenek, ezeket a cselekedeteket a tudatalattijuk felveszi; és a saját szellemi folyamatuk által tanulják meg azt, amit a mester már évszázadok óta tudott. Egy majdnem-mester azt küldi be az emberek lelkébe, amit ő tud Isten törvényeiről, miután az emberek megteszik azt fizikai illúziójukban; aztán azt gondolják, hogy a majdnem-mester helyesnek tartja cselekedetüket és nem tanulnak semmit, vagy nem sokat. A mi mai világunkban (1959) csak 4 igazi mester él. Egy az USA-ban, egy Indiában, egy Ausztráliában és egy Dél-Amerikában. A majdnem-mesterek nem tudnak semmit a mesterekről. A mesterek azonban ismerik a majdnem-mestereket és az újraszületetteket, akik azonban nem ismerik fel magukban, hogy ők majdnem-mesterek vagy újraszületettek. Egy majdnem-mesterségnek a felismerése általában a 30. és 40. életév között következik be.

K: A mesterek nem házasodnak?

V: Nem, Isten el van jegyezve a Végtelen Világegyetemmel. Minden mester házasságban él. Egy mestertől megköveteltetik, hogy megházasodjon és fizikailag megtegye azt, amiről magától értetődő, hogy egy mester nem tenné meg. Ez néha a kiválasztódásnak a dolga. A szexuális megnyilvánulás Isten legmagasabb kifejezési formáinak egyike, amennyiben az érintés érzését is magában foglalja. Amikor a nemiségről beszélünk, akkor úgy értjük, hogy az fizikai egyesülést jelent szeretet és megértés által. Nem önmagáért a nemiségért. Ha a nemi cselekedet csak a fizikai síkon valósul meg, önmagáért, és nem egy másik emberrel történő helyes lelki egyensúlyban, akkor az házasságtörő. Két különnemű emberi lénynek, akik minden területen stimmelnek, azaz szellemileg, lelkileg, érzelmileg és fizikailag, egyesülnie kellene. A házasságon belüli széthúzás maga a házasságtörés.

K: Mi egy villámszerű visszaemlékezés?

V: Valami átélt dolognak a szellemi képe, egy helyre vagy egy valamely bolygón eltöltött életszakaszra való visszaemlékezésnek az érzése. Csak az újraszületetteknek az agya és mentális felépítése képes ráállni ilyen visszaemlékezésekre, mert csak az agysejtjeikben lévő, korábban kialakult bizonyos szemcsék képesek reagálni ezekre az emlékező villámokra.

K: Miért nem emlékszünk a korábbi életeinkre?

V: A korábbi életekre való emlékezés gyerekkorunktól kezdve ki van törölve belőlünk. Egyes gyermeki fantáziák, beképzelések és játékok gyakran valódi visszaemlékezések.

K: Hogyan próbálják meg az űrből jött látogatók magasabb szintre emelni az emberek tömeges tudatát?

V: Különböző módszerekkel, mint pl. :

a) a „csészealj”-kutatás adatainak terjesztésével

b) a saját embereikkel történt kapcsolatfelvétel történetei által

c) égi jeleik által

d) mechanikusan, mentális betokozódás által és készülékekkel.

A mentális betokozódást hang, szín, rezgés által lehet kivetíteni. Egy magas rezgésű hang lehet egy mentális betokozódás, ugyanúgy egy dal is vagy bizonyos zeneszámok. A mentális betokozódás formájában elhangzó zene segít rátapintani „bizonyos gombokra” a kedélyben és szabaddá tesz valamit, ami ott rendelkezésre áll. Mégis az által, hogy hogyan táplálkozunk ezen a háromdimenziós bolygón, hogyan gondolkodunk és cselekszünk, ez az ismeret, ez a tudás néha több életcikluson keresztül csak ott lappang bennünk. Isten törvényei mégis érvényre fognak jutni.

Azok a készülékek, amelyek az ultrahang-magasfrekvenciás hangokat kibocsátják, egy ember testét végállomásokként használják, együtt a mentális betokozódással. Az USA minden államában 3 ilyen végállomásként szolgáló test van. A készülékek most egy zajmentes vivőhullámon működnek.

K: Mi az Atya akarata és hogyan lehet azt teljesíteni?

V: A Végtelen Atya akarata az, hogy az ő szeretete minden dimenzióban minden formában, színben, módon és egyéb ábrázolási formában kifejezésre jusson.

K: Létre fog-e valaha is jönni a mi Naprendszerünk bolygói között az embereknek, az eszméknek és kultúráknak a cseréje, úgy, hogy egy általános testvériség jöjjön létre az egész Naprendszerben?

V: Ez elkerülhetetlen. Isten tervét lehet ugyan fékezni, de megállítani soha. A bolygóközi testvériesség a földi emberek számára az ellenségesség fokának csökkenésétől és a felebarátaink iránt kinyilvánított tolerancia, szeretet és jóakarat fokától függ.

A Howard Menger sztori összefoglalója

 A következő összefoglaló Howard Menger kontakta "A Világűrből Nektek" (From Outer Space to You) könyvének és tapasztalatainak rövid ismertetője, összefoglalója.

Forrás és fordítás: www.spiritufo.ditro.hu 

Örök hála érte!

 

„Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

A fenti szavakat Howard Menger ( 1922 – 2009 ) írta, egy vénuszi hölggyel való első találkozásával kapcsolatban, melyre a New Jersey-i High Bridge-ben került sor 1932-ben, amikor még ő egy 10 éves fiú volt.

A bájos vénuszi hölgy elmondta Mengernek, hogy „hosszú utat” tett meg azért, hogy őt lássa, miután ő és a többi vénuszi megfigyelés alatt tartották és már régóta ismerik Howardot. „A sajátunkkal teremtünk kapcsolatot”, tette hozzá, arra utalva, hogy Mengert kapcsolat fűzi saját vénuszi társaihoz. A hölgy azt is kifejtette a serdülőkorban lévő fiatalnak, hogy habár most sok mindent nem érthet mindabból, amit elmond neki, de az életének későbbi szakaszában tisztán fog látni.

Mengernek fogalma sem volt róla, hogy ki a látogató és hogy honnan érkezett : nem is hallott még földönkívüliekről, bár már számos esetben látott repülő korongokat – ezek egyike még rövid időre le is szállt előtte – többnyire a testvérbátyja társaságában. Aztán a hölgy megadta a szükséges információkat Menger jövőbeli ténykedésével kapcsolatban, melyben jócskán jut szerep a vénusziakkal való találkozásnak is, majd a hölgy megkérte a fiút, hogy ő távozzon elsőként. Menger elsétált a helyszínről, de még egyszer visszafordulva búcsút intett a szépséges jelenésnek.

További korai találkozások

Howard Menger második találkozása a vénusziakkal 1942-ben történt, amikor az USA hadseregében szolgált, egy páncélos-hadosztálynál, a texasi El Paso közelében. A közeli mexikói város Cuidad Juárez utcáit rótta éppen, amikor hirtelen egy taxi húzódott le mellé az útról, melynek vezetője a hátsó ülés felé mutatott.

A sofőrnek hosszú, szőke haja volt, mely rálógott a vállára, és napbarnított bőre. Az átlagos mexikóinál magasabb és testesebb férfi enyhe mexicói akcentussal beszélte az angolt, és meghívta Mengert a taxijába, miután sürgős mondanivalója volt számára. Menger ezt visszautasította, de később eltűnődött rajta, hogy vajon nem követett-e hibát ezzel. Lehet, hogy ez a férfi is a „többiekhez” tartozott, akikre a sziklán ülő nő is utalt?

Nem sokkal ezután, amikor a kaliforniai Camp Cookban szolgált, Mengert egy egyenruhába öltözött ember üdvözölte, először telepatikusan, majd verbálisan is, utalva rá, hogy tudomással bír a korábbi találkozókról a többiekkel. Megjelenését tekintve a férfi meglehetősen szokatlannak tűnt :

„Kellemes külsejű férfi volt. Jóllehet volt valami végtelenül szokatlan benne, elment volna – ahogy el is ment – szokványos közkatonának. Sajátossága nem is annyira a nemesen metszett vonásokban és szemének szinte cseppfolyós tisztaságában nyilvánult meg, hanem a kommunikáció során. Érzékelni lehetett, hogy kedves, bölcs, értelmes és szellemileg fejlettebb, mint akivel korábban találkoztam. Bár bizonyos tartózkodással viseltetett, mintha lényének egy része idegenkedett volna az átlagember szerepétől, valahogy mégsem lepődtem meg a felszín alatt bujkáló, mégis természetes humorérzék bizonyos megnyilvánulásain…”

A Juarez városi kontaktusra utalva a vénuszlakó elmondta neki, hogy teljességgel megérti Mengert vonakodását, hogy beszálljon abba a taxiba, egy ilyen ember mellé, és humorosan megjegyezte: „ Mondtuk neki, hogy vágassa le haját.”

A vénuszlakó a továbbiakban azt is elmondta, hogy népe több évszázaddal ezelőtt már létesített kapcsolatot a Mexikóban lakó emberekkel.

„Jóval a konkvisztádorok megjelenése előtt kapcsolatot létesítettünk az aztékokkal. Sok mindenben segítettünk ezeknek az embereknek, és nagy kár, hogy a hódítók jó szándék és barátság helyett háborút hoztak, mert számos olyan dolog volt, amit megtanulhattak volna az aztékoktól, akik így magukkal vitték a titkaikat, melyek sírba szálltak, civilizációjukkal együtt.

Ezen titkok egy része feltehetőleg a hang és a fény energiaként és meghajtóerőként történő felhasználásával volt kapcsolatban. Számos űrlakó jött el saját bolygójáról ( melyet nem nevezett meg ), hogy kapcsolatba lépjen „saját népének túlélőivel, akik még mindig a Földön laktak, az ősi faj leszármazottaival, mely eredetileg a saját bolygójukról származott”.

A vénuszlakók továbbá elmondták Mengernek, hogy alakulata hamarosan Hawaiira költözik, ahol őt különleges feladatok elvégzésére osztják be, mely elegendő szabadidőt biztosít majd számára „bizonyos feladatok” végrehajtására, és ahol további kontaktusra számíthat velük.

Hawaiion Menger a század térképész írnokaként tevékenykedett. Később áthelyezték az ezred főhadiszállására, és különleges szolgálatra osztották be, melynek során a haditengerészet hírszerzésével együtt számos titkos találmánnyal kapcsolatba került. Aztán egy este, egy sugallat hatására kölcsönvett egy terepjárót, és elhajtott a főhadiszállásról néhány mérföldnyire fekvő barlangos területre, ahol egy újabb gyönyörű lánnyal találkozott, aki viszont a Marsról jött:

„Egy pasztell árnyalatú laza viseletet hordott. A tunikaszerű felsőrész alatt pedig áttetsző rózsaszín, lazán illeszkedő, pizsamához hasonló hosszú nadrágot. Nagyjából 165 cm magas lehetett; sötét, hullámos haja a vállára omlott, tunikája bájosan lengte körül finoman megformált alakját… ez a lány szintúgy a spirituális szeretet és a mély megértés auráját árasztotta magából. Félelemmel vegyes tisztelet és alázat töltött el a jelenlétében, ugyanakkor nem voltam híján az erős fizikai vonzalomnak, melyet lehetetlen lett volna magamba fojtani egy ilyen teremtmény társaságában.”

Ugyanakkor Menger hangsúlyozta, hogy űrtestvérei jóllehet fizikális, mentális és spirituális képességeiket tekintve jócskán magasabb rendűek voltak nálunk, mégis nagyon hasonlítottak hozzánk. Kezdetben zavarónak találta, hogy a látogatók olvasni tudnak minden gondolatában, de „amikor valaki ráébred, hogy semmit sem rejthet magába, TELJESSÉGGEL ŐSZINTÉVÉ VÁLIK, MIND MAGÁHOZ, MIND A LÁTOGATÓIHOZ”. A hosszas beszélgetés után a marsi lány előre megmondta, hogy Mengert 1945 áprilisának elejére Okinawára helyezik, ahol egy páncélos-hadosztálynál szolgál.

Menger itt, Okinawán találkozott első ízben a háború borzalmaival, amikor egy repeszgránát szilánkja a szemébe csapódott, ami fertőzést és átmeneti vakságot okozott neki. A kórházi tartózkodása alatt az egyik nővér, aki róla gondoskodott, és feltehetőleg az űrtestvérekhez tartozott, biztosította róla, hogy látása vissza fog térni. Pontosan megjósolta egy másik kapcsolatfelvétel bekövetkeztét is, mely nagyjából egyezett azzal az időponttal, amikor kiszabadul a kórházból.

Két héttel azután, hogy kiengedték, Mengert kis híján ledöfte szuronyával három japán katona, de végül sikerült felülkerekednie. A csetepaté alatt végig az az erős meggyőződés munkált benne, hogy nem ölheti meg ezeket a katonákat – ezt a találkozások mentális befolyásának tulajdonította.

Mengernek ekkor újabb találkozásban volt része, ezúttal Okinawa északi részén, egy nagyon magas, khakiszínű egyenruhába öltözött férfival, aki többek között azt is közölte vele, hogy a Vénuszról származik. Megjósolta továbbá, hogy a japánok hamarosan meg fogják adni magukat, „miután megadásra kényszeríti őket egy olyan erő, mely megrázkódtatja az egész világot”. Néhány héttel ezután ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira.

Menger a háború után, 1946 júniusában már egy földet ért hajóval és személyzetével is találkozott, amikor meglátogatta a New Jersey-i High Bridge-ben élő szüleit. A hajó, mely az Adamski-típushoz hasonlított ( Megj: ez a „járőrhajó” látható a Felemelkedés-fórum főoldalán is ) , előtte landolt a földön. Két kékesszürke síruhaszerű uniformisba öltözött, hosszú, szőke hajú férfi lépett ki az ajtón, őket pedig az a lány követte, akivel már 1932-ben találkozott. „A csodálatos teremtés semmit sem változott”, mondta Menger. Bár csak 25 év körülinek tűnt a lány, valójában 500 esztendős volt! Az ezután következő beszélgetés során tudatták Mengerrel, hogy további kapcsolatfelvételek várhatók, melyek során újabb instrukciókat kap.

1947 végén még két űrbéli lény találkozott Mengerrel; e találkozó során mutattak neki egy félreeső farmot, egyikét azoknak a helyeknek, melyeket a jövőben bekövetkező leszállásokhoz és kapcsolatteremtésekhez használni fognak, miután ott senkiben nem tehet kárt a hajóból kiáramló elektromágneses erőtér. Mengert ezekről a landolásokról mindig előzetesen, telefonon értesítették.

Menger mint közvetítő

Howard Menger hihetetlen kalandjai folytatódtak az 1950-es években is, miközben ő egyre jobban belebonyolódott a nekik való segédkezésbe, hogy a vénusziak megtelepedhessenek a földön. Ez a feladat nem nélkülözte a humort sem, ahogyan erről Menger visszaemlékezett :

„Gyakorta én vásároltam meg a ruháikat, melyeket elvittem magammal a találkozók helyszínére. A más bolygóról érkező látogatóknak földi öltözetbe kell bújniuk, ha el akarnak vegyülni a földi emberek között… Emlékszem egy alkalomra, amikor megkértek, hogy vásároljak néhány teljes női öltözetet. Miután féltem, hogy kínos és nehéz lenne elmagyarázni, miért is akarok ilyen sok ruhát venni, különböző boltokban szereztem be őket.
Olyan ruhákat vettem, melyeket megfelelő méretűnek gondoltam, és elvittem őket a találka színhelyére. A nők elvonultak velük egy szomszédos helységbe, ahonnét hamarosan kacarászás és kuncogás hangjait hallottam kiszűrődni. Végül kinyílt az ajtó, és a melltartók repültek ki rajta. Mentegetőztek, amiért nem hordhatnak ilyesmit, miután soha nem is hordtak… Komoly nehézségeik voltak a cipők magas sarkaival is. Ingadoztak, botorkáltak és nagyon szenvedtek bennük, de azért nem veszítették el a humorérzéküket. Rájöttek, hogy meg kell tanulniuk ezek használatát, bár gyakorta panaszkodtak :’ Miért nem tudnak a földi nők normális cipőben járni?’”

Más alkalmakkor Menger a borbély szerepét töltötte be a frissen érkezett hímnemű űrlátogatóknál. Némelyik férfinek szokatlanul világos bőre volt, karszőrzet vagy arcszőrzet nélkül, és szemmel láthatóan nem sok gondjuk volt a borotválkozással. „ Három hónap földi tartózkodás után azonban szőrössé váltak, és szakállt növesztettek.”

A látogatók közül néhányan sötét szemüveget is igényeltek; egyesek kimondottan vörös színűt, bár az okát sohasem mondták el Mengernek.
„Ezáltal alkalmam nyílt találkozni más világból származó emberekkel fejlettségük minden szakaszából”, mondta Menger, „kezdve azokon, akik egy szót sem értettek a nyelvünkön, az olyanokig, akik folyékonyan beszélték, a tudósoktól és mérnököktől a segítőkig és asszisztensekig. Röviden összefoglaltam számukra a szokásainkat, és nyelvi fordulatainkat. Bár voltak a nyelvek gyors megtanulását lehetővé tévő eszközeink, ezek a gépek nem minden esetben boldogultak a köznapi nyelvvel.”

Étel

Alkalmanként arra is megkérték Mengert, hogy élelmet hozzon nekik.

„Rendszerint fagyasztott gyümölcsleveket, konzervgyümölcsöt és -zöldséget, korpás kenyeret, gabonamagokat és ilyesmit akartak. Nem voltak hajlandóak tejet inni, kerülték a friss narancsot, citromot és grapefruitot. Legjobban a túlérett gyümölcsöt kedvelték, már amikor sikerült szereznem nekik… Egyszer sikerült vásárolnom számukra kb. 200 kg fán beérett almát az egyik helyi gyümölcsösből. Letesztelték az almákat, és úgy találták, hogy az ásványisó- és vitamintartalmuk jóval alacsonyabb, mint az ő bolygójukon található hasonló gyümölcsöknek. Ezt, állításuk szerint, a talaj rossz minősége okozta. Kifejtették, hogy a mesterséges vegyületekkel történő műtrágyázás nem megfelelő válasz a problémára… mert nem pótolják azokat a szerves anyagokat, melyekben a föld oly nagy hiányt szenved.
A legtöbbször a saját ételüket fogyasztották, melyet szárított, tartósított formában hoztak magukkal. Én is megkóstoltam, és ízletesnek, bár keménynek és száraznak találtam őket.( Megj: akkor még Menger nem ismerte a müzlit. ) Voltak közöttük kimondottan finomak is. A száraz ételt kitették egy eljárásnak, mely során az visszanyerte a nedvességtartalmát, ugyanakkor kitágult az eredeti méretére és állagára. Megkóstoltam az egyik gumós növényt is, mely mind protein-, mind ásványanyag-tartalmát illetően messze magasabb rendű volt az általunk ismert zöldségeknél. Ugyanez itt is megteremne, mondták, ha a talaj egészséges lenne.”

Megfigyelőkorong

Az egyik leszállópályán 1956 áprilisában Mengernek a vénusziak megmutattak egy megfigyelő korongot is, hasonlót ahhoz, amelyről korábban Adamski is beszámolt. Az objektum a földön feküdt. „ Kör alakú, áttetsző tárgynak látszott, mely nagyjából 30 cm vastag, és 1-1,2 méter átmérőjű lehetett. Különféle meleg színek lüktettek körülötte. Ahogyan közeledtünk felé, a színe fehérről kékre váltott, majd vissza fehérre, enyhe sárgás árnyalattal.”

Ezt a korongot egy közeli űrhajóról, távirányítással működtették, és képes volt valamennyi érzelem, gondolat és feltehető szándék rögzítésére. „ Ne aggódj, most fehér”, mondta neki az űrhajós, „ amikor fehér a színe, abból tudhatod, hogy minden rendben van”, majd hozzátette, hogy ugyanezek a színek jelennek meg a hajó műszeres panelján is, és folyamatosan rögzítésre kerülnek.

Az űrhajó belsejében

1956. augusztus 3-án Mengert első ízben felvitték egy űrhajó fedélzetére, aztán tettek egy röpke ugrást egyik leszállópályától a másikig. De közvetlenül mielőtt beszállt volna, az egyik űrhajós egy szerkezetet Mengerre irányította, és egy kékes fénysugár vetült belőle a férfi fejére, amitől egy meglehetősen kellemes bizsergető érzés futott végig a testén. Azért vetítettük rád a sugarat, hogy kondicionáljuk és előkészítsük a testedet, mielőtt a fedélzetre lépnél”, mondták neki. „Gyakorlatilag annyi történt, hogy átállítottuk a tested rezgési frekvenciáját, hogy az megegyezzen a hajóéval.”

Két nappal később, augusztus 5-én kora reggel Mengert már egy hosszabb útra is magukkal vitték:

"Beléptünk egy nagy kör alakú terembe. Ennek közepét egy áttetsző anyagból készült, tekintélyes méretű kerek asztal foglalta el. Az asztal lapja alatt különböző színű fényfoltok lüktettek. Egy ék alakú lábazat tartotta az asztallapot, mely maga egy a padlón elhelyezkedő óriási nagyítólencsének látszó alapon nyugodott. Megközelítőleg a körkörös helyiség egyharmadát szentelték a műszeres írányítópanelnek, melyen különböző színű fények pislákoltak. Az irányítópult előtt egy keretben egy tévéernyőre emlékeztető objektum feküdt."

Az űrlakók egyike elhúzta a kezét az asztal egyik szekciója felett, és két szék bukkant elő a padlóból. Menger és vendéglátója helyet foglaltak, az ernyőn pedig megjelent egy földi kép. A felszállást követően a padlón fekvő nagyítólencse egy másik földi jelenetre fókuszált : két ember - akiket Menger is ismert - hajtott az országúton. " Minden részletet tisztán láthattam … és hallottam a hangjukat is, mintha velünk együtt ők is a hajóban lettek volna…"

1956 augusztusának második felében a pennsylaniai Blue Mountains környékén Mengernek és két másik embernek, akiket ismert ( de nem nevezett meg ), egy másik űrhajó fedélzetén a vetítőernyő segítségével megmutatták a Holdat, és a nagyobb meteoritokat is. Adamskihez hasonlóan Menger is színekről számolt be egy Hold-kráter környékén ( kékről és zöldekről ). A Földünkről szóló leírása meg szóról szóra egyezik az asztronauták 10-15 évvel későbbi ábrázolásához :

"Egyszer a távolból láttuk a Földet is : kékesfehéren tündükölt, halványvöröses árnyalattal; úgy lebegett az űrben, mint egy teniszlabda egy tintafekete víztükrön."

Ekkor Menger öt fényképet készített a Földről és a Holdról, melyből sajnos csak három sikerült, így a külvilág számára nem tudott az utazásáról annyi fényképes bizonyítékkal szolgálni, mint amit az alapvetően szkeptikus földi társadalom elvárt volna tőle.

Kirándulás a Holdra

1956 szeptemberében Mengert ismét néhány földlakó társaságában ( akiket ezúttal sem nevez meg ) elvitték a Holdra. Ez az út, mutattak rá a földönkívüli házigazdái, tovább fog tartani a szokványosnál, és megkívánja az emberi testek felkészítését. "Testetek minden egyes atomja keresztül fog menni egy eljáráson, mely megváltoztatja azok polaritását, frekvenciáját és rezgését, azért, hogy átállítsuk a testeteket a Föld vonzásához szokott tehetetlenségi egyensúlyából olyanra, mely jobban megfelel a holdi gravitációnak", magyarázták a vendéglátói. " Ez a földi idő szerint másfél hetet fog igénybe venni".

Mengert és a többieket elvezették a hajó hálószakaszába, mely egységenként háromemeletes ágyból állt. "Az ágy nem volt túl puha" számolt be róla Menger, " de éppen a megfelelő mértékig torzult ahhoz, hogy felvehesse a test körvonalát. A fejemet egy puha anyagból készült lapos párnára fektettem, és magamra húztam a meleg és rendkívül könnyű takarót".

Reggel a vendégek zuhanyt vettek egy helységben, mely három vagy négy erre alkalmas kabinra oszlott; ezeket áttetsző falak választották el egymástól." Amikor beléptem az egyik ilyen fülkébe, az ajtó automatikusan bezáródott mögöttem, és felgyulladtak a fények. A három zuhanyrózsát - egy volt a fejem felett, kettő a derekam magasságában - külön-külön és együtt is lehetett működtetni."

"Benyomtam a gombot, mire a vízáram - melyet szemmel láthatólag meleg levegővel elegyítettek, mert eléggé buborékos volt - a testemre zúdult. Zuhany még soha életemben nem pezsdített fel ennyire. Körülnéztem szappan után, de nem találtam ilyet. Aztán megtaláltam egy másik gombot, amit korábban még nem nyomtam meg; rátettem az ujjamat, mire egy színtelen oldat kezdett a zuhanyrózsákból áradni, és teljesen habossá tette a testemet; ugyanakkor a vízáram leállt. Felváltva nyomkodtam hol a 'szappan' gombot, hol a 'víz' gombot, akkora örömet lelve az újdonságban, mintha kisgyermek volnék."

A mosdótál is hasonlatos volt a földi társához, azzal a különbséggel, hogy "közelebb volt a padlóhoz, és egy kemény, áttetsző anyagból készült kerámia lehetett".

A mosdó feletti tükörben Menger elképedve vette észre, hogy nincs szüksége borotválkozásra. Érdekes, hogy a nagyjából 10 naposra becsült út során egyszer sem találta szükségesnek, hogy megborotválkozzék.

Az ételt a hajó központi helyiségében szervírozták.

"Instruktorunk kinyitott egy tárolórészt a falon, és néhány készételt vett elő, majd egy mély tartályba vagy edénybe helyezte őket, mely egy mosogatószerű egységben helyezkedett el. Megnyomott egy gombot, amiről az edény megtelt valami folyadékkal. Ezután hagyta, hogy az étel körülbelül öt percig a folyadékban álljon, majd leengedte az edényt. Lenyomott egy újabb gombot, mire az étel külalakja szinte azonnal megváltozott, és gőzölögni kezdett. A sütés alig tartott egy pillanatnál!... Ezután egy nagy, mély szűrő segítségével kiemelte az ételt az edényből, majd műanyagnak tűnő tányérokra helyezte őket, melyekről elmondta, hogy egyszer használatosak."

Az étel olyan zöldségekből állt, mint a burgonya ( jellegzetes diószerű aromával ), káposzta, répa, petrezselyem ( sokkal nagyobbak, mint a mieink ), zöld ásványi sókkal fűszerezve, különféle mogyorók, szeletelve, egy nagyjából 15 cm átmérőjű gyümölcs, mely színét tekintve narancssárga volt, íze pedig a barack és a szilva keverékére emlékeztetett.
"Nem vagyok biztos benne, hogy mennyi ideig tartózkodtunk az űrhajón", emlékezett vissza Menger, "az órám alapján körülbelül 10 napra becsülöm az akklimatizációt. Később gyakorta gondoltam arra, hogy az idő másképp múlott a fedélzeten, mert a szakállam sem nőt; bár ez lehetett a test kondicionálásának az eredménye is - mindenesetre minden más testi funkciónk rendje és módja szerint működött."

Társasutazás a Holdon

Megérkezve a Holdra, Menger azonnal fotózni kezdett, felhasználva a színes szűrőket is, melyekkel házigazdái ellátták. Ezek a polaroid-képek egy dombos vidéken emelkedő kupolás szerkezetet ábrázolnak, mely felett egy csészealj lebeg.

Miután a csészealjuk leszállt ezen kupolaszerű épület mellett, melynek szélessége kb. 45 méter, magassága 15 méter, a földönkívüliek a vendégeket elvitték több csoportban egy Hold-túrára " egy hosszú, 10-15 műanyag kupolával borított kocsikból álló vonatszerű járművön ( megj : mint egy kisvasút a vidámparkban ).

"Hegyek mellett haladtunk el, völgyeken siklottunk keresztül, meglátogatunk holdalatti létesítményeket…A gigászi szirtek és hegységek árnyékában szinte hangyának éreztük magunkat. Az egyik sivatag a nevadai Tűz völgyét idézte az eszembe. Itt el is időztünk arra az időre, míg vendéglátónk kinyitotta a kocsi ajtaját, és lehetővé tette számunkra, hogy egy lélegzetvétel erejéig kidugjuk rajta a fejünket ( a Holdon van levegő! ); de nem is kívántunk többet ebből, mert odakint olyan iszonyatos hőség uralkodott, mint az olvasztókemence közelében. Biztos voltam benne, hogy szabad levegőn nem bírná ki sokáig az ember…Végül elérkeztünk egy másik kupolaszerű épülethez, ahol a vezetőnk megállj parancsolt, és elmondta nekünk, hogy itt kiléphetünk a Hold felszínére. Itt ugyanis könnyedén, vagy legalábbis minimális nehézség nélkül belélegezhetjük a levegőt is… Az első benyomásom ezen a helyen az volt, hogy egy sivatagban vagyok. A levegő meleg volt és száraz. Kis széltölcsérek szántották fel a talajt és forgószélként magukba szippantották a por részecskéit. Felnéztem az égboltra. Sárgás színű volt! Mindeközben olyan érzésem volt, hogy ha távolabbra gyalogolnék, egyszer csak lepottyannék, miután a látóhatár rövidülésben látszott… a talaj a lábam alatt sárgásfehér porszerű homokból állt ( megj : ez a földi lösz! ), kavicsokkal és görgetegkövekkel, valamint helyenként növényi élet (!) parányi megnyilvánulásaival."

A vele utazó földi embereken kívül Menger még látott oroszokat, japánokat , németeket és más nemzetiségűeket is, akik társasutazást tettek a Holdon!